152 - 157. alkalom

Rhashaak gyermekei

Helyszín: változó (Kunigunda u., Üröm, Hollandi u., Zápor u., Gödöllő)

2014. április 15. – 2014. május. 22.

Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)

Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)

Aktív karakterek: Belfegor Bhatta’waag (half-orc férfi, Dol Dorn hívő L1barbár-L4harcos), Alicia ir’Degard (human nő, L5 Aasterinian pap), Villám Skoradalavan (wisper gnome ffi, L5 wizard), Verna Tealeaf (wisper gnome nő, L5 rogue), Nazzod (half-orc ffi, L5 Gatekeeper druida), Merix Bratt (changeling ffi, L5 warlock)

- Villám Skoradalavan feljegyzései - 

152. alk. Shanki kitárulkozik

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 12.

Visszatértünk a gyíklények falujába. Út közben nem történt semmi említésre méltó. A faluban ellenben rossz hír fogadott bennünket: Shankit élet-halál között találtuk. Míg mi távol voltunk, valaki megmérgezte. Ekkor még arra gyanakodtunk, hogy a templomot őrző kis gyíklény íjászok egyikének a keze lehet a dologban, mivel ők használnak ilyen gyilkos mérgeket: az egyik falujuk közelében terem egy sárga pöttyös gomba, melynek nagy koncentrációjú kivonata könnyen halált okoz (STR-t és CON-t sebez).

Csapatunk gyógyítói hamar kezelésbe vették az igen rossz állapotban lévő bölcset. Szerencsére éppen időben érkeztünk és a méreg hatása még visszafordítható volt.

 Ysorgoss törzsfő sem tétlenkedett. Ő is úgy sejtette, hogy a templomból származik a gyilkos mérge és már amúgy is régóta szeretett volna leszámolni a Rhashaak templom gonosz őrzőivel. Összetrombitálta a közeli falvak harcosait és éppen arra készülődtek, hogy megtámadják a templomot. Vagy 40 felfegyverzett gyíklény állt bevetésre készen.

 A Devron tornya alatt történtek részleteiről nem számoltunk be nekik, de annyit elárultunk, hogy megszereztük Krell kardját ill. hogy találkoztunk az árnyelfek csapatával. Ysorgoss követelte a kardot és már indulni is akart a nagy büntető expedícióra, de lehűtöttük és közöltük vele, hogy a Templom megrendszabályozását bízza ránk (természetesen a kardot nem adjuk át), inkább azon izguljon, hogy nehogy megtámadják őket az árnyelfek. Ez kissé kedvét szegte, félrevonult tanácskozni helyetteseivel.

 Miután Shanki túl volt a veszélyen és egyedül maradtunk vele, hálája jeléül elmondta, hogy a maszkos elfek indulásuk előtt adtak neki egy üzenő követ, amivel neki értesítenie kellett volna az elf csapat vezetőjét, mikor megérkeztünk a faluba. De meggondolta magát és nem üzent semmit a hegyesfülűeknek, várta, hogy miképp alakulnak a dolgok. Ezt persze nem lett volna szabad elmondania, de látva, hogy segíteni próbálunk (ő persze megértette, hogy mi nem ész nélkül akarunk lekaszabolni mindenkit a templomnál), úgy érezte ennyivel tartozik nekünk.

Arról is beszéltünk, van-e sejtése, hogy ki mérgezhette meg. Nem volt konkrét gyanúsítottja, de azt szinte biztosra vette, hogy nem Ysorgoss keze van a dologban.

Végül a sátor mélyéről előhozta a még használható üzenőkövet és az aktiváláshoz szükséges parancsszóval együtt átadta. A kis szürke kavicsot a zsákom mélyére süllyesztettem.

 Ysorgossék arra jutottak, hogy mindenkiben buzog a harci láz és mind a 40 harcos jönni akar a templomhoz bosszulni. Aliciának újabb fél órás meggyőzési akciójába került, hogy legalább a csapat felét rábeszélje, maradjanak itthon védeni a falut, ha esetleg az árnyelfek mégis erre tévednének. Ezzel a sikeres manőverrel több legyet ütöttünk egy csapásra:

• mivel az itthon maradókat véletlenszerűen választottuk ki, így volt rá 50% esélyünk, hogy a merénylőt (kinek célja minden bizonnyal a büntető expedíció kiprovokálása és ezáltal a templomhoz való eljutás lehetett) itthon hagyjuk
• minél kevesebb gyíkpofa jön velünk, annál nagyobb az esély arra, hogy abban a mederben haladjon a templomi felderítésünk, ahogy mi szeretnénk
• végül a falunak tényleg szüksége lehet védőkre, ha az árnyelfek ide merészkednének

A rab árnyelf témájában is meghozták döntésüket a falu vezetői (döntésük igazolta, hogy nem gonosz népek ezek). Úgy határoztak, hogy szabadon engedik, de előtte még megfenyegették, hogy ha ide merne jönni a társaival, úgy nem lesz többé könyörület és az összes gyíkharcos és a mi csapatunk is itt lesz és igen pórul járnak. Reméljük ezzel tényleg elvették a kedvét a visszatéréstől.

Indulás előtt még kértem egy kis időt és beazonosítottam Devron gyűrűjét és Krell kardját: Az egyik egy ring of protection +2, míg a másik egy egyszerű greatsword +2. Na ezt se kötöttük Ysorgoss orrára. Nazzod sem vesztegette az időt. Előkerítette az őrzésre itt hagyott Cubákot és megfogadta, hogy máskor nem hagyja magára.

153. alk. Rhashaak temploma - túszejtés

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 12.

Épp indulni készült a csapat, mikor megjelent Keltis. Róla teljesen megfeledkeztünk. Közölte, hogy ő is szeretne jönni, ne hagyjuk itt tovább túszként. Mivel már bizonyítottunk, Ysorgossék tudták, hogy túsz nélkül is számíthatnak ránk, így ráálltak a dologra. Csak annyit kötöttünk ki, hogy a veszélyes küldetések alatt nem velünk, hanem Ysorgossékkal kell majd maradnia.

5-6 órás kemény túra végén eljutottunk Rhashaak templomának közelébe. Ennek az útnak a mentén nem volt olyan érdekes természeti jelenség, mint a Devron börtönébe vezető járat mellett látott mágikus vérgyümölcsfa liget. Csupán egy-két elágazást láttunk, amikről Ysorgoss azt mondta, hogy azok a járatok a Shankiékhoz hasonló (közepes méretű) gyíklények faluiba vezetnek. Mikor már csak pár percnyire voltunk a szent helytől, hátrahagytuk Ysorgossékat és a környék felkutatására indultunk. Indulás előtt a falunkbeliek felvázolták, kb. hogy néz ki a templom bejárata. A templom egy sziklafalba van építve, de van egy külső előtere, melyet oszlopok vesznek körbe és a közepén egy kút van. Itt mindig van egy-két őr és ide kell bedobálni a „Rhashaaknak” hozott ajándékokat, felajánlásokat. Az odavezető járat 2 oldalán van két kis táborhely: az egyiket a 3 m magas, szürke bőrű, közelharcban járatos testőrök használják, a másikat pedig a hozzám hasonló méretű gyíkok, akik leginkább az íjazáshoz értenek és mérgeket is szoktak használni. A 2 kis táborhelytől nem messze van egy elágazás, melynek egyik ága felénk, másik ága pedig a templomot őrző nagyobb ill. kisebb gyíklények faluiba vezet.

ld. térkép: Rhashaak temploma körüli barlangok

ld térkép: Rhashaak temploma bejárat

Mikor odaértünk a templomőrök falujainak leágazásához, a magasabb út menti sziklák mögött kerestünk búvóhelyet. Merix vállalkozott felderítésre: közepes gyíkpofává változott, találomra felszedett 1-2 kődarabot és elballagott az ösvényen a kútig, ahová bedobta a hozott „ajándék kőfaragásokat”. Félő volt, hogy lebukik ezzel a trükkel – mivel az adományozók általában csapatostul jönnek – de az őrök nem láttak át a szitán. Kisebb szóváltásba keveredtek (még szerencse, hogy Merix is tud draconicul), melyből azzal vágta ki magát, hogy az igazán értékes kőfaragványa nagyon nehéz, azt egy kicsit arrébb hagyta, de mindjárt idevonszolja.

Merix visszatért hozzánk és részletesen beszámolt: 2 nagy szürke állt őrt a templom bejáratánál + egy harmadik a kútnál, közülük az egyik személyesen Ezrekon volt. Az egyik táborhelyen 3 kis íjászt látott, míg a nagyok közül 2 nem volt szolgálatban.

Sejtettük, hogy előbb-utóbb utánanéznek majd az őrök, hogy hova lett Merix-gyíkpofa. Így is történt: mintegy 5 perc után óvatosan közelítve megjelent 2 nagy és 2 kis gyík. Már felkészülten vártuk őket. Merix az út közepén szerencsétlenkedett egy nagyobb kődarabbal (az állítólagos faragvánnyal), mi pedig a környező sziklák takarásában lapultunk. Bár nagyon óvatosak voltak, mégse menekülhettek csapdánkból. Előreküldték az egyiket, hogy nézze meg jól a kődarabot és ösztökélje Merix-gyíkot. A nógatás igencsak barátságtalan formáját választotta az odaküldött szürke: mivel nem tetszett neki a szikla egy hatalmasat karmolt (-10 HP) Merixbe. Ha ilyen agresszívek, még csoda, hogy eddig nem történt haláleset. Merix menekülőre fogta a dolgot, a nagyok pedig utána vetették magukat. A hátul álló egyik íjász felordított, hogy „Csapda!” és a sípjába fújt. Szerencsére gondosan választottuk meg a helyszínt és olyan messze voltunk a táborhelyüktől ill. a templomtól, hogy esély sem volt, hogy társai meghallják. Kisebb csetepaté kezdődött, melynek a végén mind a 4 gyík ott hevert lábunknál összekötözve. Nekem csak arra kellett figyelnem, nehogy az egyik hátul álló íjász megszökjön.

Életre pofoztuk az egyik kicsit, kiszedtük belőle a nevét (Zissrennek hívták) és kezdetét vette a vallatás.

154. alk. Apoo a markunkban

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 12.

Nazzod kisebb „rábeszélése” után Zissren szépen beszámolt a pontos állapotokról:

• még 7 gyík maradt a templomnál + 1 íjász a táborban
• a templomi gyíkok:
• Apoo (hatalmas harcos, barbár!!!, Ezrekon apja). Ő őrzi a templom bejáratát belülről, de időnként kijön és megszemléli, hogy mindenki teszi-e a dolgát. Mindenki retteg tőle.
• Esseri (kis gyík, főpap) + 2 kis pap. Ők mind a hárman állandóan a templomban tartózkodnak.
• Ezrekon + 2 másik szürke gyík.
• egy nap múlva jön a váltás: néhány íjász és nagy szürke gyík érkezik felváltani szolgálatban lévő társait
• „Rhashaak gyermekei visszatértek a templomba”. Ők követelnek egyre több adományt a környékbeliektől.
• Az általuk használt gombaméreg hatását is elárulja: erőt és egészséget romboló készítmény. Vagyis továbbra is lehetségesnek tűnt, hogy ezzel a méreggel mérgezték meg Shankit.

Gyorsan elment Merix az utolsó íjászért Zissren képében és cuccait magára öltve. Ő nem állt könnyen kötélnek a „Menj csak oda a többiekhez, jó lesz!” felszólításnak. De végül a mindent elsöprő „Hidd el NAGYON jó lesz neked!” csalinak már nem tudott ellenállni. Azzal a feltétellel indult útnak, ha Merix-Zissren ott maradt helyette „vigyázni a táborhelyre”, ha esetleg kijönne Apoo ellenőrizni. Hát pont olyan jó lett neki is, mint a haverjainak: pár perc múlva gúzsba kötve feküdt ő is a lábunknál.

Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy elbújunk a gyík íjászok kunyhóiban és amikor jön valaki (remélhetőleg Apoo egyedül) ellenőrizni, azt is elkapjuk. A foglyainkat jól kupán vágtuk és elrejtettük őket a sziklák közé.

Éppen hogy elhelyezkedtünk a kis kunyhócskákban, mikor meghallottuk az félelmetes hang bömbölését: „Lusta disznók, merre henyéltek. Gyertek elő azonnal, vagy szíjat hasítok a hátatokból!”. De mivel a fijjúknak nem sikerült előbújniuk, hamarosan közeledő lépteket hallottunk. A kalyiba résein át láttam, hogy sajnos nem egyedül jön a gyíkvezér: hozta magával Ezrekont és egy másik szürkét is. Pont besétáltak volna a csapdánkba, mikor a szomszédos kunyhóból ismerős hang ütötte meg a fülemet: a taktikai érzékéről amúgy sem híres ork barátom, a lehető legrosszabbkor kezdett a szörnyei megidézésébe. Ennyit a meglepetésről! Gnóm tervez, ork végez. Nem maradt más hátra, mint a nyílt sisakos küzdelem. (Csata utáni szavazás végeredménye: 10 gp/fő fizetség mindenkinek, kivéve Merix, mivel ő nem tartott rá igényt.)

A csata nem indult túl kedvezően. A csapat a 4 kis kunyhóban szerteszét kezdte a csatát. A szürke gyíkok pedig a tér közepén osztották a pofonokat. Jómagam is jobbnak láttam, ha előbb a harcosok vonják magukra figyelmet. De Belfegor nagyon lassan akart előkerülni (fogalmam sincs mit csinálhatott). Addig inkább magamra tettem 1-2 védővarázslatot. Elsőként Nazzod denevérje jelent meg, majd sorra Verna, Alicia végül a hős Merix is előkerült. Merix első lövése az óriási bunkót lóbáló főnököt találta telibe (kritikus ütés: -30). Erre Apoo az alakváltónk után vetette magát és majdnem agyonütötte. Merix próbált menekülni, Apoo meg üldözte. Belfegor rosszat álmodhatott vagy sárga pöttyös bolondgombát reggelizhetett, mert csak nem akart odaállni az őrjöngő barbár kolléga elé, inkább a kisebb lényekkel szórakozott kis kardjával ill. nagy pajzsa mögött kucorogva. Verna ill. Alicia – életüket kockára téve és irtózatos pofonokat beszedve – tartóztatták fel valahogy Apoo-t. Alicia először egy Doom, majd – ha jól emlékszem 2. próbálkozásra – egy Hold Person spellt helyezett el rajta sikeresen. Mire ebből kiszabadult, a társaival már végeztünk és nagy nehezen legyűrtük. Én inkább tartalékoltam; ha jól emlékszem egy Haste-tet tettem hozzá mikor arra már nagyon szükség volt. (Apoo HP-ja kb. 85, a testőrökét kb. 27 volt. Apoo egy ütése kb. 20-at sebzett)

Miután sikeresen élve fogtunk el mindenkit, gyorsan felgyógyítottuk a sérültjeinket a gyógyító pálca segítségével, majd hozzáláttunk Apoo kivallatásához.

Viszonylag könnyedén átlátta, hogy csak akkor van esélye a túlélésre, ha együttműködik, így szépen előadta azokat a többlet információkat, melyek nekünk kellettek:

• 2 kis méretű feketesárkány segíti/vezeti őket. Őket nevezik Rhashaak gyermekeinek, hiszen a legendás démonverő, majd démonváros őrző nagy féreg Rhashaak szintén fekete volt. (ld. még átvezető szöveg: 147. alk. Rhashaak + Jolan Sol összefoglaló)
• Ezeket a lényeket Apoo hozta magával khyberi kalandozásaiból. Mikor találkozott a 2 sárkánnyal, megmérkőztek, de a sárkányok legyőzték. Életéért cserébe mesélt neki a Rhashaak templomról. Az megtetszett a sárkányoknak, akik idejöttek és átvették az uralmat, mint „Rhashaak gyermekei”.
• Azóta minden gyík őket szolgálja. A papok is ezt hirdetik. A sárkányok megérkezése óta követelnek több ajándékot a templomnak.
• Részletesen lerajzolta a templom felső szintjét, az alsóra ő se járatos. (ld. térkép: 155. alk Rhashaak templom felső szint) Elég egyszerű az elrendezés: egy középső folyosótól jobbra van a szentély rész, balra pedig a papok saját termei.
• Shanki botját is a sárkányoknak ajánlották fel (a lenti szinten őrzik)
• Esseri főpap is Rhashaak gyermekeit szolgálja
• A templomban már csak 1 szürke testőrgyík maradt + 3 pap + 2 sárkány
• A sárkányokról az alábbiakat mondta el:
• az alsó szinten laknak
• very young az életkoruk
• közepesen jól repülnek
• jól úsznak
• messzire látnak a sötétben
• jól hallanak
• vonalban képesek savat lehelni
• A korábbi lejáratot, ami a lenti szintre vezetett lefalazták.
• Most már csak a kutakon keresztül (2 a templomban, 1 az előtérben van) lehet közlekedni. A kutakat az alsó szintről lehet zárni, nyitni.
• Megerősítette, hogy tényleg a következő nap jön erősítés.

Ezután Apoo-t újra kupán vágtuk és a többi gyíkkal egyetemben a sziklák mögé rejtettük. Kicsit távolabb helyeztük el őket, hogy ha esetleg Ysorgossék megjelennének, első felindulásukban ne üthessék agyon a védtelen (és egyébként később még lehet, hogy hasznosnak bizonyuló) foglyokat.

155. alk. Betörés a templomba

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 12.

Miután Apoo és haverjai már biztonságban eszméletlenül hevertek, kiegészítettem a barbár gyíkvezér által szolgáltatott infókat. Egyrészt megerősítettem, hogy az általa elmondottak igazak és hogy a sárkányok legnagyobb fegyvere a repülés és a savlehelet. Ezen felül eszembe jutott még, hogy a sárkányok savra, paralízisre és sleepre immunisak, továbbá blindsense képességgel rendelkeznek.

Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy folytatjuk az előrehaladást, még akkor is ha néhány varázslatunk már hiányzott. Egyrészt bíztunk benne, hogy Apoo eltűnését még nem jelentették a papoknak és így meglephetjük őket. Másrészt attól is tartottunk, hogy ha nem igyekszünk, úgy Ysorgoss-ék el fogják veszteni a türelmüket, mi pedig majd nem fogjuk tudni megakadályozni a vérontást.

Sajnos a meglepetés-támadást nem sikerült megfelelően kiviteleznünk, ugyanis a templom kapujában leselkedő szürke gyíktestőr riasztotta társait. Az előzetesen megbeszélt taktika szerint Nazzod egy Stone shape spellel lezárta a kút káváját. Az egy szál megmaradt őrt hamar ártalmatlanná tettük (egy-két izmosabb csapás után megadta magát), majd benyomultunk a templom dupla szárnyas kapuján.

Belfegor és Verna éppen a jobb oldali járatot ellenőrizte és zárta le, mikor megjelent egy breastplate páncélos, köpenyes gyíkpofa az előtérben. Kemény adok-kapok alakult ki: az ellenség dupla Scorching ray-ket kezdett lövöldözni! Megfigyeltem, hogy a varázslat ritkábbik, szakrális változatát használja. Vagyis több mint 7. szintű Adept – szűrtem le magamban. (Nagyon bíztunk benne, hogy ő lesz a főpap.)

Sajnos Apoo elhallgatott egy részletet: a belső folyosó két oldalán a plafon alatt volt két kis lyuk vágva: ezek pont olyan méretűek voltak, hogy csak a kis sárkányok fértek ki rajta. Mikor már éppen úgy éreztük, hogy ellenállhatatlanul fogunk előretörni, akkor előbb az egyik, majd a másik sárkány jelent meg szentély felőli kis járatban és többünket savval borított be. Nem tűntek túl veszélyesnek (felezve kb. 4 HP-t sebeztek), bár Cubáknak erről más volt a véleménye. (Csata után – mivel nem lett teljesen felgyógyítva – ki is fejtette Nazzod gazdának, hogy „Ezentúl mérlegelni fogok!”. Legalább is Nazzod váltig állította, hogy ezt ugatta a derék farkas.)

Szerencsére Verna Silence-be burkolózva előretört és megakadályozta, hogy tovább tudjon varázsolgatni. Én beragasztottam egy Webbel, hogy esélye se legyen. Nem is volt! A háttérben megjelent még két másik gyíkpofa (ők lehettek a kis papok), de mikor látták, hogy csöndgömbbe kerültek, inkább visszahúzódtak. Alicia bevédte magát sav ellen, majd ő is Silence-t castolt és Verna után vetette magát. Merix lidérc-lövedékeivel megtámogatva hamar levágták a tűznyilas gyíkot. (kb. 40 HP-je volt)

156. alk. A gonosz „gyermekek” pusztulása

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 12.

Lendületbe jöttünk, törtünk előre a szentély felé. Alicia és kis késéssel Verna, mint a halál csendhozó hírnökei vezette a csapatot. Belfegor és Merix utánuk. Merixszel ellentétben Belfi nem nagyon tudott átvergődni a hálón, így inkább megszüntettem. Merix a sárkányjáratot választotta, Belfinek maradt a folyosó. Mire Belfi odaért, a szentélybe szorult két kisebb papot a többiek már hidegre tették (kb. 12 HP-sek voltak). Szerencsére, mint utóbb kiderült, minden gyík túlélte a csatát, bár társaim kissé elvesztették koncentrációjukat és halálos csapásokkal terítettek le mindenkit. (Több papnak is – csodával határos módon – halálos sebesülése volt, mely magától stabilizálódott.)

A sárkányok látták, hogy szolgálóik sorra hullanak, így cselhez folyamodtak. Visszahúzódtak a kutak mélyére. De én tartottam valami hasonló trükktől, így nem követtem a többieket a szentélybe, hanem Nazzoddal együtt bezártuk a templom kapuját és itt maradtunk az előteret biztosítani. Jól is tettük. A sárkányok ugyanis a föld alatt átrepültek a másik kúthoz és megtámadtak minket a másik oldalról. Biztos látták a végzetüket és el akartak menekülni.

De mi Nazzoddal résen voltunk. Előbb ő lepte meg az első érkező sárkányt egy lánggolyóval, én meg arra készültem, hogy a kapu felé tartó lényt beragasszam egy hálóba. De a menekülés helyett inkább támadásba lendültek és rám vetették magukat. Hiába ragasztottam bele az egyiket egy hálóba, mindketten le tudtak lehelni (egyik rossz mentővel 12 HP-t sebzett) így arra is alig maradt erőm, hogy visszavonulót fújjak. Csúnyán alábecsültem a leheletüket! Az élen haladó sárkányt éppen annyira lassította le a Web, hogy a bejammelt ajtóig visszahúzódhattam és övemből kissé felgyógyíthattam magam. Már jött is az újabb lehelet. Utolsó magas szintű spellemet elhasználva újabb pókhálót raktam a sárkány és magam közé.

De szerencsére ennyi idő alatt a többiek visszatértek és előbb megfutamították a másik sárkit (egy-két komolyabb sérülés után (pl. Belfegortól fölöslegesen begyűjtött AoO-t) visszamenekült az alsó szintre,), majd a megmentésemre siettek. Hála az Isteneknek – pontosabban Aasterinian kegyének – Alicia úgy suhant át a hálóimon, mintha ott se lettek volna. Verna is hamar odaért ide-oda csusszanva-tekeregve. Közrefogták a második hálómba belegabalyodott lényt, akinek most már menekülésre kellett fognia a dolgot. Nem sok sikerrel! Alicia és Verna, a hálóban gond nélkül mászkáló Merixszel kiegészülve hamar végeztek vele (kb. 55 HP-ja volt).

Már csak utolsó bestia volt hátra. A szentélyben lévő kúton keresztül menekült el, de azt alulról elzárta el elmozduló kőlappal. Gyorsan ellenőriztük, hogy nem próbál meg kijutni a külső kúton, de Nazzod Stone Shape spellje még kitartott (bár hallottuk, hogy lent elmozdította a kőlapot)). Belfegor „balfasszal a hátán” (vagyis Merixet cipelve) egy repülés varázslat segítségével a mélybe ereszkedett a lakótermek kútján át. Előtte még, mindketten kaptak egy savvédelem varázslatot Aliciától ill. Nazzodtól. Pont idejében: pillanatokkal később bezárult ez a kőlap is.

Lent egy hosszabb folyosó vezetett a sárkányok fészkéhez. A sárkány még megpróbálta meglepni társaimat egy lehelettel, de látta, hogy nem fogja őket. Ezután visszavonult a szentélyhez vezető folyosóba.

ld. térkép: 156. alk. Rhashaak templom alsó szint

Belfegorék csak egy pillantást vetettek a központi teremre és a felhalmozott kincsekre. Kiszúrtak 3 szerkezetet, amivel a kutakat elzáró kőlapokat lehet elmozdítani.

Folytatódott a sárkány üldözése. Az még egyszer ki tudta cselezni őket, de Merix lidérclövedéke már nagyon lelassította. Végül Belfegor utolérte és végzett vele.

Mikor kilehelte beste lelkét, Belfegor és Merix agyát is megpróbálta behálózni valami külső erő, de ellenálltak. Erről később nekünk is beszámoltak. Csak később tudtuk meg, hogy ez Jenn’la Molis volt, ekkor még démoni erőket sejtettünk az agyturkászás mögött.

Csak most jutott időnk, hogy vessünk egy-két pillantást az alélt papokra. Mint korábban már említettem, szerencsére mindenki túlélte a csetepatét. A sárkányhullákat a lenti szintre dobáltuk és fentről nem látható helyre húztuk.

Közben a csapat másik fele a lenti kincseshalmot kutatta. Mikor újabb csapattagok mentek le, mindenkit megagyturkásztak (és ekkor még azt hittük sikeresen ellenálltunk).

A főpapnak a páncélja és a köpenye volt mágikus. Ezen felül mindenkinél találtunk 1-1 gyógyitalt. A mágikus cuccokat elraktuk.

A lenti kincs sokkal zsírosabb volt. Ezt Verna és Merix kutatta át (Mint kiderült saját zsebre is dolgoztak, de végül mindent (?) beadtak a közösbe. Álljon itt a tárgyak listája, bár az identify-okat csak napokkal később volt időm elvarázsolni.

• Shanki botja, amely nem volt mágikus
• wand ("Gyógyulj!" felirattal, feint conjuration) – not identified
• scimitar +1 of spell storing (strong evocaT)
• necklace of fireballs type IV (moderate evocaT) már csak 2 gyönggyel (8d6 + 2d6)
• MW dagger
• MW longsword
• MW greataxe
• sok-sok pénzérme
• és még egy csomó egyéb nem mágikus cumó, ami túl nehéz volt ahhoz képest, amennyit kaptunk volna érte, így ezeket mind otthagytuk.

A varázstárgyakat és Shanki botját gyorsan eltettük, de a többivel nem foglalkoztunk (később meg majdnem megfeledkeztünk ezekről).

Az első alkalmat követő fel-le mászkálások után már újabb agyturkászás nem jött. A lenti részen nem érzékeltünk mágiát. Épp a legnagyobb kutizásban voltunk, mikor Nazzod egyszer csak szimatolni kezdett: „Seal-szagot érzek!” kiáltott fel. „Keressetek titkos járatot, biztosan tudom, hogy van még itt valami!” Ezek után nem tartott sokáig, míg Verna megtalálta a főteremből induló titkos járatot. A hatalmas ajtót kinyitottuk és láttuk, hogy egy hosszú folyosó indul a szikla mélyére. Mintha a kidolgozása is más lett volna, mint az eddigi termeknek. Jóval ősibb!

A többiek még tovább akartak menni, de én már nagyon kimerültnek éreztem magam. Persze a többiek is végsőkig kihasználták mágikus adottságaikat, de ők ezzel szokás szerint mit sem törődtek. De mivel a megmentésükre sem maradt volna erőm, ragaszkodtam hozzá, hogy hagyjuk abba az előrenyomulást és rendezzük sorainkat. Ysorgosséknak is kellett mondani valamit.

Végül is az észérveim hatottak, ha nem is könnyen. A titkos járatot lezártuk, majd visszamásztunk a felső szintre. A papok alélt testeit a szentélybe húztuk, majd kimentünk egyezkedni Ysorgossékkal. Ők már a templomig nyomultak és nagyon szerettek volna a templomba is behatolni, de Aliciával közösen sikeresen megnyugtattuk őket. (Szerencsére a kint elrejtett Apoo + társai csapatot sem találták meg.) Homályosan előadtuk, hogy a templom megtisztítása jól halad, de még van egy felderítetlen rész, ami nagyon veszélyes lehet (ekkor még démoni behatástól tartottunk), így semmiképpen sem jöhetnek be. Végül azt az ígéretet sikerült kicsikarni belőlük, hogy 2 óráig várnak, de tovább egy percet sem.

Mielőtt visszamentünk a templomba, Keltis még félrehúzott és rimánkodva kérte, hogy semmiképp ne hagyjuk itt, ha esetleg megtalálnánk a kijáratot.

157. alk. Esseri kihallgatása után helyreáll a törzsi béke

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 12.

Visszamentünk a templomba és azon tanakodtunk, ha megmondjuk Ysorgosséknak, hogy mi lecsaptuk „Rhashaak gyermekeit”, akik valójában csak gonosz sárkánykák voltak, akkor hisznek-e majd nekünk. Ekkor még úgy gondoltuk, hogy a papok is a sárkányok szövetségesei voltak. Végül Nazzod javaslatát elfogadva, magához térítettük Esseri főpapot, hátha kiderül valami. Nagyon jó ötletnek bizonyult.

Először nem akarta elhinni, hogy végeztünk a két átokfajzattal. Megnyugtatásul megmutattuk neki a hullákat. Kiderült, hogy a papok ugyanúgy a Sárkányok kizsákmányoltjai voltak, mint a falusiak. Tudták ők jól, hogy a két sárkányfiókának semmi köze Rhashaakhoz, de kénytelenek voltak a hazugságot terjeszteni.

Ők is a sárkányok és Apoo rémuralma alatt éltek. Ha bármelyikőjük egy rossz szót mert volna szólni, azt Apoo agyonverte volna (így is kaptak eleget). Esseri váltig állította, hogy Apoo volt a főbűnös. A kincs nagy részét a sárkányok és Apoo hozták magukkal, pl. a papoknál lévő varázstárgyakat is mind tőlük kapták.

Mikor ezt meghallottuk, úgy éreztük, mégse járja, hogy szó nélkül kiraboljuk őket. Visszaadtuk mágikus cuccaikat, csak a köpenyt tartottuk meg. Esseri elmondta, hogy ez egy Cloak of resistance +1. Gyorsan magamra kanyarítottam.

Apoo sztoriját már hallottuk egyszer (igen hasonló volt az Esserijéhez), de most még előkerült egy-két részlet, amit tisztázni kellett. Behoztuk Apoo-t és újra kihallgattuk. Ő egy kicsit másképpen adta elő a történetet, próbált mindent a sárkányokra kenni. De ki lehetett hámozni belőle, hogy ők hárman voltak a főbűnösök (a pontos felelősség megoszlása nekünk nem volt fontos). Azt is megtudtuk, hogy Apoo-nak voltak besúgói a különböző falvakban. Ysorgossék falujában Mersirkog volt az áruló neve.

Miután a gyíkoknak fontos részleteket megtudtuk, behívtuk Ysorgossékat és Esseri segítségével elmagyaráztuk mi történt. Elég gyorsan felfogták és megbékéltek. Az Apoo feletti ítélkezést rájuk bíztuk. Nekünk csak az volt a fontos, hogy helyreállt a béke.

Az Ysorgoss féle csapat fele hazaindult segítséget vinni az otthoniaknak, ha esetleg szükség lenne rá. A másik fele itt maradt, hogy biztosítsa, semmi baj sem történik, mikor holnap megjön az erősítés.

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 13.

Megpihentünk a templomban, megvártuk míg megérkezik az erősítés. Esseri nekik is elmagyarázta a helyzetet – felfogták és belenyugodtak. Keltis a templomban maradt, a papok vigyáztak rá.

Nazzod már tűkön ült és csak azt hajtogatta, hogy ezt a pecsétet is látnia kell (bár szerinte „Ez nincs meggyengülve”). Újra a mélybe szálltunk. Megint semmi agyturkászás. Mindhárom kútlejáratot lezártuk, majd irány a titkos járat.

ld. térkép: 157. alk. Rhashaak templom titkos járat

Verna értő kezei alatt kattant a zár és elfordult a hatalmas kőajtó. Alig-alig láttuk a járat végét. Kicsit beljebb mentünk, majd észrevettük, hogy a 6 m széles járat végét egy 3 m széles rács zárja el, mellette egy kar. Verna felderítette az egészet, és azt találta, hogy a járat végén nyomásérzékelős a padló. Merixet küldtük előre, hogy a padlóhoz még véletlenül se érjen, majd húzza meg a kart. Sikeresen meg is tette… ezzel aktiválva a csapdaszerkezetet: a bejárati ajtó előbb bezárult, majd lassan elindult felénk, hogy a rácsnak passzírozzon minket. Gyorsan kellett dönteni. Én már készítettem a Rope Trick varázslatomat, a többiek pedig más megoldáson járatták az agyukat. Végül is Nazzod kiszúrta, hogy a rács jobb oldalán a fal nem olyan masszív, így azt őrült erővel kezdte kalapálni mindenki, aki hozzáfért. Pont idejében sikerült akkora rést ütni rajta, hogy mindenki átslisszolhasson.

Követtük tovább az járatot, lefelé a mélységbe. Végül egy hatalmas terembe értünk és végre megleltük a fényt. Velünk szemközt egy hatalmas oltáron egy kristály világított nagy fényességgel. A termet egy szakadék szelte ketté, a mélyén láva fortyogott. A szakadék felett egy rozoga híd vezetett át. A túloldalon a szakadékhoz közel a jobb oldalon egy szarkofág állt. Erről a teremről is megállapítottuk, hogy nagyon-nagyon ősi.

Átmentünk a hídon, majd Belfegor és Nazzod félrecsúsztatta a szarkofág tetejét. Annak mélyén egy fekete sárkány fejű, ember testű múmia lesett rájuk: a templom őrzője.

Ötletek, elvarratlan szálak

•  -

Személyek

CSAPATNAK FONTOS

• Keltis az álcázás mestere, mestertolvaj
• Shanki lizardman táltos
• Ysorgoss lizardmen törzsfő
• Ezrekon nagy, szürke lizardman (vele párbajozott korábban Belfi)
• Apoo, szürke large gyíkvezér, barbár, Ezrekon apja
• Esseri (L7+ adept) small lizardman, a templom főpapja

   

CSAPATNAK NEM FONTOS

• Zissren – foglyul ejtett kis lizardman íjász
• Mersirkog – áruló Ysorgossék falujában

Megismert helyek, események

CSAPATNAK FONTOS

• Rhashaak temploma
• lizardman falu (ide hozták Vernát az aerenali elfek)

CSAPATNAK NEM FONTOS

•  -

House rules

• -

Legyőzött/megismert ellenfelek

• szürke large lizardman
• small lizardman (íjászok) mérgezett vesszőkkel
• Lvl 7+ small lizardman Adept
• small black dragon

 jelmagyarázat:

• ez a szál már megoldódott vagy az infó már fenn van a wikin
• hiányzik a wikiről
• külső dokumentum jelölése
• pontosítandó