125. Alkalom

Helyszín: Budapest, Kunigunda utca  augusztus 21.

Aktív karakterek: Villám, Nazzod, Merrix, Alicia, Verna, Belfegor

Vissza a Sasfészekbe

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből -

1010., Barrakash hó 03. nap, délután, Breland határszél, a hegyek között

A kihallgatás ezután átment kaotikus csapatgyűlésbe. Villám és Alicia folyamatosan próbálták meggyőzni a druidát arról, hogy a legjobb ha a béke és barátság irányába tereljük a kapcsolatunkat a gnómokkal. A varázsló azt mesélte, hogy már megállapodott a csempész bandával, miszerint visszakísérjük őket a Sasfészekbe (nem említve, hogy itt voltak holmi csomagok), s cserébe ők azt a verziót adják elő a történtekről, melyben önvédelem szerepel majd az orkok megölésével kapcsolatban.

Mi Nazzoddal nem igazán értettük  a dolgot. Mi a rákért akarnak ezek a bajkeverők az Aureon papok ölelő karmaiba rohanni? A tudományos válasz erre az volt, hogy nekik is el kell számolniuk valahogy a két hiányzó kétlábú szállítmánnyal,  és egy kihallgatási jegyzőkönyv fedezheti a gyáva seggüket. Ehhez járult még – a mágus szerint – hogy ez egy igen civilizált vidék, és errefelé az orkölésért (az ilyen mocskokért is) komoly büntetéseket adogatnak. Nekem ez elég hihetetlennek tűnt, mert egy Khyber pap eltávolításáért Dol Dorn tanítása szerint köszönet jár, nem pedig büntetés. Villám szerint én azonban nem értem ezt a körmönfont világot.

Merix közben azt sérelmezte, hogy a varázsló miért állapodott meg a mi nevünkben. Ebben speciel volt némi igazság. Mi tagadás ez nem volt szép Villámtól, hiába magyarázta, hogy ő politikailag helyes döntést tud hozni ebben  a helyzetben.

Komoly elméleti vita kerekedett arról, hogy most az orkok kicsiny társai gonosztevőknek tekintendők, avagy sem, s hogy ennek függvényében vajon hogyan bánjunk velük. Alicia kifejtette, hogy „csempészt nem ölünk” egyébként nagyokat hallgatott, s általában a  mágus pártjára állva próbálta megakadályozni a Kapuőrzőt abban, hogy sajátságos módszereit bevetve további információkat préseljen ki a gnómokból. Végül Nazzod komoly ígéretet tett arra, hogy sem szóban sem tettlegesen nem bántja a csempészeket, s ezért megkapta az engedélyt, hogy a csapat jelenlétében elbeszélgessen Ebannal. 

A furmányos gnómtól azonban nem sokat tudott meg. A zilargói varázshasználó először tagadta, hogy bármit is tudna Zargath-ról és haverjáról, majd az egyezségünket emlegette. Közben Merix többször rajtakapta, hogy elhallgat valamit és kitérő válaszokat ad. A druida végül kissé elvesztette a fejét; és megfenyegette barátunkat, hogy az orkok sorsára jut, ha nem mondja meg, hogy ki volt Hosszúvölgyben a kapcsolattartó és ki áll a dolgok hátterében. 

Erre Eban is átment fenyegetőzőbe, s közölte, hogy nekünk nagy bajunk lesz abból, hogy nagyobb hatalmakkal húzunk ujjat. Ő és Fruendithas csak kis porszemek ebben a nagyobb játékban, és Fruendithas mögött valójában a Sivis ház áll. Ezt olyan hangsúllyal mondta, mintha azt várná, hogy menten összecsináljuk magunkat a félelemtől. Hát nem. Én inkább nagyot csalódtam, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen komoly szervezet Khyber papokat támogat. Nazzod számára annyi haszna volt a dolognak, hogy megtudta, otthon az Árnymocsarakban a Kapuőrzők jól állnak a Khyber hívekkel vívott háborúban. 

Persze a beszélgetés végén Villám rögtön nekiesett a druidának, számon kérve, hogy megszegve ígéretét megfenyegette Ebant. A varázslónk teljesen kikelt magából – ilyennek még sosem láttam – még az otthonunk kevésbé civilizált voltát is felemlegette. 

Szerencsére a gnómok nem vették a dolgot ennyire szívükre, hanem kajánul vigyorogva figyelték, ahogy egymással veszekedünk. Végül – jobb ötlet nem lévén – megegyeztünk, hogy az eredetileg felkínált egyezség szerint visszamegyünk a Sasfészekbe a gnómokkal. Villám szerint ez volt a legjobb, mert Zilargoban csavaros világ van, s jobb ha még itt Brelandban túlesünk ezeken a dolgokon. 

A hullákat felnyalábolva szépen visszaballagtunk a Sasfészekbe. A kaputoronyból az őrök ismerősként üdvözöltek minket, és nagy szemeket meresztgettek a Khyber pap fejetlen tetemére (a kobakját Alicia messzire rugdosta; sajnos nem lett meg). 

Szerencsére Laren gyorsan fogadott minket, Abelard atyával és Eveskis atyával álldogáltak a nagyteremben. Villám nagy vonalakban előadta a történteket, tartva magát a gnómokkal megbeszélt változathoz. 

Eban, a kis sumák persze rögtön négyszemközti kihallgatást kért a főpaptól, amibe az bele is egyezett, s Abelard-ral hármasban eltávoztak. Sejtettem, hogy ebből nem sül ki semmi jó. 

Eveskis elmondta, hogy közben folytatták a katonák kihallgatását, s azt tudták meg, hogy Gramut gyakorlatilag átvette Dunbar helyett az erőd irányítását. A beosztottai félték és tisztelték. Meg valami csempész történést is emlegettek. 

Fél óra elteltével Laren odajött hozzánk, és közölte, hogy  kihallgatták a gnómot. Gramuttal kapcsolatban mondott néhány dolgot, ezért abban egyeztek meg vele, hogy ezért az információért cserébe elkísérik a határig, és ott átadják a gnóm hatóságoknak. 

Na, ismét működésben lépett a jó öreg Aureon féle igazságszolgáltatás. Khyber papok kiszolgálóit csak úgy elengedték! Láttam, hogy druida társam fejében is hasonló gondolatok cikáztak, de Villám odébbráncigálta, mielőtt még valami nyilvános sértést vágott volna Laren fejéhez. 

Ezek után végre elindultunk vissza, Verna keresésére. Az udvaron azonban valahonnan hátulról előszaladt Keltis, és szóba elegyedett a mágusunkkal. Villám később elmesélte, hogy arra kérte őt, hogy segítsen neki engedélyt szerezni Larentől, hogy megnézhesse a szilánkot. Mert úgy érezte, hogy az Aureon papok eltitkoltak valamit. 

Mágusunk jó szívét (és időérzékének hiányát) bizonyította, hogy engedett a kérésnek és visszament Larenhez, hogy a szájtáti Keltisnek engedélyt szerezzen.

A főpap szívélyesen meghallgatta, s elmagyarázta, hogy nem azért titkosították, mert veszélyes, hanem mert komoly bizonyíték, ezért nem szeretnénk, hogy idegenek vizsgálgassák, úgyhogy megnyugtatta varázslónkat, hogy kezelik Keltis urat. 

Villám ezek után visszaballagott Keltishez és elmondta, hogy megpróbálta a dolgot, de nem sok sikerrel. Keltis ennek is örült, és még megkérte Villámot, hogy hagyjon neki Hosszúvölgyben üzenetet, ha bármi olyat megtud, ami érdekes lehet. 

Ez után a vargabetű után végre újra elindultunk azon az úton, amelyet Dol Dorn igazából kijelölt számunkra...