124. Alkalom

Helyszín: Budafok,  július 10.

Aktív karakterek: Villám, Nazzod, Merix, Alicia, Verna

 Kihallgatások

- szemelvények Nazzod visszaemlékezéseiből -

***

YK 1010, Barrakas hó 3. nap, dél körül

A rövid csata zajainak elültével csak a kellemetlen szél monoton süvítése hallatszik.

(Villám kiegészítése: Mielőtt még belekezdtünk volna a kihallgatásokba, kérdőre vontam Nazzodot és Merixet.

- Ha azt mondom, hogy ne öljetek meg valakit, akkor tegyetek úgy! Mi nem vagyunk kegyetlen gyilkosok! Kész szerencse, hogy nem halt meg egy ártatlan lélek sem - mondom nekik.

- Igenis főnök, bocsánatot kérünk! Máskor jól fogunk viselkedni! - ígérték ők.

- Most az egyszer szemet húnyok, de legközelebb lesz nemulass! - feleltem békülékenyen.)

A gnómok idegesen pillantgatnak körbe, vezetőjük Gneil magabiztos mosolyt próbál erőltetni arcára:

- Hé, hé, erre semmi szükség sem volt! Egyszerű kereskedők vagyunk… - Alicia jelentőségteljes pillantást vált Villámmal, majd int Gneilnek, hogy kövesse őket. A gnóm szemei megrebbennek, de aztán pofáját picit felfújva (épp, mint Villám, ha ideges!), követni kezdi a papnőt és a varázslót. Belfegor mogorván bámul utánuk, majd a többi gnómokra mordul: - Jobb lesz, ha ti nyugton maradtok, amíg a vezetőtök elmeséli kik is vagytok igazából. – Kereskedők vagyunk, nem hallottad?  - egyenesedik fel fürgén az egyre inkább féleszűnek tűnő gnóm, akit mintha korábban Ricco-nak szólítottak volna a többiek.  A barbár szúrós tekintetét észlelve és a többiek pisszegésére aztán kelletlenül, magában motyogva leül.
Lassan az egyik leterített ork felé ballagok. Láncingére finom pókhálót vont a kiült dér Alicia mágiájától. Még nyöszörög, de már nincsen magánál. Hirtelen egész testét görcs járja át és nem lélegzik többé. A távolabb fekvő test felé indulok. Közben a szemem sarkából látom, ahogy Merix otthagyva a gnómokat az ork hullájához guggol és módszeresen forgatja ki a zsebeit. Odaérek Zargath-hoz. A villámaim kormos kráterekkel gazdagították megviselt bőrpáncélját. A páncél alól itt-ott a perzselt hús bukkan elő. A legsúlyosabbnak látszó sebekre némi unikornis-rózsalevél őrleményt szórok és csendben nézem, ahogy a vérzés eláll. A zsákomból elővett kötéllel összekötözöm a szektavezért. Elszürkült arcára pillantok, inkább itt azonnal végeznék vele, de kell az információ. A hamis próféta teste összerándul, ahogy gyógyító mágiám keresztül-kasul átjárja a porcikáit. Lassan kinyitja szemeit és bár száját mosolyra húzza, tekintetében palástolatlan gyűlölet izzik. – Beszélj, Zargath - szűröm fogaim között, és azon kapom magam, hogy vicsorgok. Rekedten krákog egyet és az arcomba köp. A lassan lecsurgó slejmmel mit sem törődve a válla és a kulcscsontja között megbújó ideggócra csapok. Ezt a pontot megfelelően eltalálva az esetek nagy részében még a legkeményebb alakok is levedlik fegyelmezettségüket. Sajnos Zargath inkább megint az ájulásba menekül.
Alaposan átvizsgálom a ruháit és a zsákját. Kell itt lennie valami levélnek vagy papírnak, amiből következtethetek a terveire. Hihetetlen, hogy 10 év után itt találkozok össze ezzel az alakkal. Ez a hitvány féreg testesíti meg mindazt, ami ellen Kapuőrző családom vívja sokszor reménytelennek tűnő harcát. Khyber erős és hatalmas, börtöne mélyéről is ki-kinyúl és eléri az ilyen nagyravágyó, de lélekben hitvány alakokat, mint Zargath. A Mélyben Lakó Sárkány. Mi történhetett 10 év alatt? Az, hogy Zargath-tal itt találkoztam, két dolgot jelenthet: vagy győzedelmeskedett szánalmas szektája a népem fölött, vagy – és persze ez a valószínűbb – elűztük őket a Mocsarakból. Nincs nála semmilyen papír. Ennyit a tervekről. Egy gyűrű, két fiola folyadék, a páncélja meg a fegyverei. Mágiát érzékelek, a dísztelen gyűrűt körülölelő meleg fény jelzi, hogy nem egyszerű ékszerről van szó. Visszamegyek Merixhez és odaadom neki a gyűrűt és a folyadékokat, hátha többet is tud róluk. Ő sem talált semmi említésre valót a hullánál, leszámítva két fiolát.

***

-Ahogy említettem az előbb is, tisztes kereskedők vagyunk – tódítja Gneil. Alicia felhúzott szemöldökét látva gyorsan folytatja: - Dragonroost legnagyobb kereskedőházának dolgozunk és az ő megbízásukból szállítunk ezt-azt, de főképpen teát a hegyeken túlra, a brelandi partnereinknek. Az orkok a mostani szállítmány részét képezték. Őket a wroati útig kellett elkísérnünk.

-És mi a helyzet Guntharral, meg a kenőpénzzel? – a lány mintha élvezné a főgnóm vergődését – A harsány barátod, mintha valami ilyesmit emlegetett volna, amikor előbukkant a fák közül…

-Ugyan már, Ricco félkegyelmű, ne is foglalkozzatok vele, mit habog összevissza. Ismerjük Gunthart, többször szálltunk meg nála, de semmiféle pénzről nem esett szó… - Alicia egy pillanatra elgondolkozik, hogy szóljon-e a végén a gnómnak, hogy minden hazugsága után egy pillanatra felrántja a jobb vállát, de aztán elhessegeti ezt a futó gondolatot. Inkább tovább üti a vasat, miközben oldalra pillantva jót szórakozik Villámon, ahogy a varázsló összehúzott szemöldökkel erősen koncentrál, hogy rajtakapja hazug fajtársát. – Szóval teát szállítotok? Megnézhetjük a zsákodat?
- Itt van a teafű – vesz elő a zsákból egy nagyobb csomagot a karavánvezető. – Nézzétek meg, a legjobb zilargói portéka.
- Más nincs? Valami, amit tilos szállítani, esetleg kereskedni vele? – Alicia immár nyíltan vigyorog. – Szemügyre venném a zsákodat, kedves Cobbmottin uram.
- A zsákban a saját holmim van, nem illik abban másnak turkálni. Biztosíthatom önöket, semmi törvénytelent nem művelünk – rántja fel egy pillanatra vállát a gnóm. Alicia szeme sarkából konstatálja, a Villám arcán átfutó felismerést, úgy látszik a varázsló is kezd ráérezni a dologra. Egyre jobban élvezi a dolgot.
- Cobbmottin úr, ha jót akar, mutassa meg a zsákját azon nyomban, ne éljen vissza nyájas türelmünkkel! – a varázsló először szólal meg a kihallgatás alatt.
- Jobban tennék, ha elfelejtenénk ezt az egészet – sziszegi a gnóm, penge vékonyra húzott szája felett fenyegetően szuszogva. – Nem tudják ugye, kivel kezdenek ki? Csúnya vége lesz az életüknek, ha a fülükbe jut ez a dolog. – Az orkok felé legyint - Nem tudom mi lesz, a maguk érdekében remélem, hogy életben vannak még a vendégeink. Ha a főnököt felidegesítik…
- Melyik kereskedőháznak dolgoznak? – Villám orrlyukai kitágulnak a válaszra várva.
- A vezetőnk a dragonroothi Zanrosh Fruendithas. – böki ki kis szünet után Cobbmottin – A név hallatán bekövetkező drámai hatás elmaradásával kissé felhúzza szemöldökét.
- Valószínűleg nem Sárkányjegyes klán – szűri fogai közt draconic-ul a varázsló a papnőnek. – Alicia bólint – Jaj, nem ijedtünk meg, most mi lesz? – néz a gnóm csapatvezetőre kajánul.
- A határvadászokkal vannak talán? Újoncok, nem? – kérdi zavartan Gneil.
- Nem, de Laren Riston neve talán mond valamit magának. Esetleg Dunbar atyáról is hallott? – incselkedik a lány.
- Dunbart ismerem – a gnóm nem tűnik megilletődöttnek. Amennyire tőle telik, kihúzza magát – Gramuttal viszont meglehetősen jóban vagyok, úgyhogy azt ajánlom…
- Gramutot jelenleg az egész államban keresik, a legenyhébb vádak közt van árulás, összeesküvés ésatöbbi – Alicia a csapdában vergődő prédát közelítő vadász magabiztosságával somolyog – úgyhogy kedves Gneil, ne halmozza a bűneit egy ilyen gazfickó barátságára hivatkozva…
A gnóm megadóan leengedi a vállait – Jól van, jól van. Mindent elmondok, ha elengednek. De figyelmeztetem magukat, hogy meggyűlik a bajuk a megbízóinkkal…
- Remeg a térdünk a félelemtől. – Alicia hirtelen elkomolyodik – Na halljuk a mesét!
- Fájdalomcsillapítót viszünk át a határon. Tudják, betegeknek, öregeknek, szenvedőknek. – a gnóm látva Alicia összeszűkölő pupilláit, sietve folytatja. – Nem teljesen törvényes, mert ugye az álomliliomra könnyen rá lehet szokni – vigyorog mentegetőzően.
- Csempészek, - ingatja a fejét Villám, majd horkant egyet Alicia mindentudó mosolyát látva. – Beszéljünk Riccoval.
- Arra semmi szükség nem lesz – kezdi Cobbmottin, de Villámra tekintve rögtön elhallgat.

***

Leguggolok Zargath mozdulatlan teste mellé. Egy korábban felszedett alkarnyi faágat farigcsálok. Merix és Belfegor a megszeppent gnómokra vigyáznak. A lány és a varázsló a gnómok vezérét vezetik felém tartva. – Tartsd rajta a szemed és ne engedd, hogy beszéljen a többiekkel! – int a paplány.
- Megtudtatok valamit az orkokról? Vagy Vernáról?
- Sok mindent megtudtunk, de még nem állt össze a kép teljesen, még Ricco-t is megkérdezzük erről-arról. – Utálom, amikor Alicia sejtelmeskedik. Cobbmottin kárörvendő vigyorát látva rámordulok, mire a gnóm ijedten bebújik a lány háta mögé.
Csalódottan nézek utánuk, ahogy visszamennek a többiekhez és tovább farigcsálom az ágamat, azon töprengve, hogy mihez kezdjek. Cobbmottin mérgesen dünnyögve, kissé arrébb húzódva, fázósan dörzsölgeti a tenyereit.

***

- Szépséges hölgyem, egy csókért Ricco mindent elmond – Alicia ezt a kihallgatást már nem élvezi annyira. Nem tudja eldönteni, ahogy az idiótán vigyorgó gnóm tényleg félkegyelmű, vagy csak megjátssza magát. – Ne fáraszd magadat bohóc, Gneil mindent elmondott. Álomliliomot csempésztek. Azt hiszem nem érzed át a helyzet komolyságát.
- Fürgeujjú Ricco mindig átérzi a helyzet komolyságát – vágja rá rögtön a kissé meglepett gnóm.
- Akkor gyorsan halljuk a történetet a te nézőpontodból.
- És mi lesz a csókkal? – Villám türelmetlen intésére Ricco gyorsan folytatja – Szokás szerint zavartalanul keltünk át a hegyeken, amíg veletek találkoztunk.
- A határvadászok orra előtt?
- Gramut mindig kap egy részt az áruból – somolyog a vézna gnóm – mindenki jól jár, tudjátok, hogy van ez?
Ezután már nem mond semmi érdemlegeset, Aliciát egyre jobban bosszantják a pajzán bókok, úgyhogy egy idő után elindulnak az izgága felderítővel a druidához.

 ***

Nem telik el sok idő, Villámék megint közelednek, a bolond gnómmal, aki megállított minket az erdőben.  A varázsló komor képén látom, hogy nem jutottak közelebb a megoldáshoz. Pillanatra lehunyom a szemem, koncentrálok, majd a megfelelő igéket mormolva megérintem Zargath mellkasát. Az ork összerándul és kinyitja a szemeit. Pillanatok alatt kitisztul zavaros tekintete. – Na mi van, még kérsz turhát a pofádba? – sziszegi, majd harákolni kezd. – A kihegyezett botot markolva fölé hajolok. – Most még megszolgálhatod a gyors halált te féreg – önkéntelenül is orkul gördülnek a szavak a számra. 

A sűrű slejm lassú masszaként csöpög le bal szemem alól. A hátam mögül hallom Cobbmottin kuncogását. Lassan emelem a faágat és egy pillanatra elégedetten látom a félelmet, ami átfut Zargath arcán. A bot tompa végét fúrom a szemébe, csak annyira mélyen, hogy az agya ne sérüljön. Zargath vonyít, majd elalél. A kezem csuklóig a szétrobbanó szemgolyó cafatjaitól és vértől maszatos. Felállok, lassan megfordulok és a mozdulatlanná dermedt gnómot veszem szemügyre. – Most pedig te jössz, barátom..- mormolom, és elindulok felé. Cobbmottin szájából dőlni kezdnek a szavak - A varázsló, a varázsló, ő hozta az orkokat, ő tud többet – közben kétségbeesetten hátrál, amíg az odaérkező Alicia lábába nem botlik. A földről néz föl a komor tekintetű lányra.

***

Eban Kalristo vagyok – az idős gnóm kihívóan nézi Aliciát és a varázslót. – Nagyon rossz csapatba kötöttek bele.  – Alicia sóhajt és várakozóan tekint Ebanra, aki kis szünetet követően folytatja - Zanrosh Fruendithas nem egyszerű kereskedőház vezetője. A céhnek hatalmas befolyása van a régióban, és akiknek dolgoznak, azoknak pedig még nagyobb hatalom összpontosul a kezében. Nagy hibát követtetek el – csóválja a fejét.
- Ha lehetne több konkrétumot – töri meg a beálló csendet a papnő.
- Hát a Sivis házról hallottatok-e már? – vigyorog rájuk kajánul az öreg.  – Ők állnak Zanrosh mögött, ők adták a megbízást, hogy a két bolond orkot átkísérjük a hágón és biztosítsuk az útjukat egészen a Mocsarakig.
- Mit tud róluk? –  a Sivis ház említése óta Villám hangulata borússá vált.
- Valami szekta vezetői voltak, akiknek rögeszméjükké vált, hogy meghódítják a Mocsarakat. Egy gonosz istent szolgáltak és a Kapuőrzőket próbálták elűzni, de rosszul állt a szénájuk, egy idő után már csak védekezni tudtak – a fogoly varázsló tűnődve mered maga elé – Érthetetlen, hogy valaki azért a bűzős ingoványért erőforrást áldozzon. Pénz kellett nekik, azt kértek kölcsön. Az elöljáróim úgy egyeztek bele az üzletbe, ha tőlük veszik a fegyvereket, amire a pénz kellett. A fegyverszállítmány is elindult velünk egy időben, egy másik úton.
Egy ideig senki nem szólal meg. Villám súg valami Aliciának, mire a papnő kételkedve a szemébe néz, majd tüntetően arrébb megy. A két varázsló egyedül marad.
- Beszéljünk, mint értelmes gnómok – próbálkozik Villám – Kik a megbízói? Mivel foglalkoznak? Miért segítenek egy gonosz szektát?
- Nem mondhatok semmit. – Az idősebbik gnóm a keményre száradt sziklás földet bámulja. – A maguk érdekében sem. Maguknak végük van, ha ez kiderül, márpedig ki fog derülni. A megbízóink nem tűrik, hogy beleköpjenek a levesükbe. – Dacosan felszegi a fejét.
Villám elgondolkodva nézi Ebant. - Ajánlok valamit. Megtarthatják az álomliliomot és…
- Mit? Álomliliomot? Ó, Gneil te mohó fattyú… -  vág közbe az idősebbik varázsló, majd lemondóan sóhajt egyet.

Villám megsajnálja picit Ebant. – Szóval kihagyjuk a csempészetet, meg Khybert a történetből, de a Sasfészekben átadjuk magukat Aureon papjainak. Szükségünk lesz egy feljegyzésre, ami mindkettőnket véd.

- Hehe. – az öreg gnóm kacagásában nem volt semmi humor. – Persze, azért a fegyvereiket ne rakják el túl messzire majd, mert a feljegyzés nem védi meg magukat egy jól irányzott tőrdöféstől. De szerintem velünk sem szívesen cserélnének, amikor majd próbálom megmagyarázni ezt a kis…hm…balesetet a vezetőinknek.
- Akkor egyezzünk meg abban, hogy egyikünk sincs irigylésre méltó helyzetben. – Villám gondolatai részben már az előreláthatóan feszült druida lecsillapításán jártak. Senkinek sem használna, ha a mocsárlakó őrjöngeni kezdene.

***

Utoljára térítem magához Zargathot. Megmaradt szeméből pusztító gyűlölet sugárzik, pokoli kínjai lehetnek, kiszúrt szeme gödréből zöldes váladékkal keveredett sötét vér szivárog. – Megdöglesz, de rajtad múlik, hogy mily módon.
Vicsorog, hörgésszerűen záporoznak a szitokszavak a szájából a takonnyal keveredett nyálfoszlányokkal együtt. Nagybátyám veszett rozsomákja jut eszembe. Az állat miután gerincénél fogva a földhöz szögezte Uggo lándzsája még hosszú ideig vergődött és véresre tördelte fogait a vasfa fegyver márványkemény nyelét harapdálva. Előveszem tőrömet és átmetszem Zargath torkát. Sípolva szökik a habos vérrel kevert levegő a szektavezér átvágott nyelőcsövéből, sötét szíve minden dobbanása újabb és újabb löketet küldve a levegőbe.