YK 1000. Lharvion (VII.) hó 11. nap estéje

Elindultunk a romváros fele. Pár percre tőle felraktuk a hosszan tartó varázslatokat, köztük az elme kapcsolatot, amibe Dudda már nem fért bele, mert inkább a Herceget vettük bele. Belépve a városba feltettem a gonosz érzékelést és lassítva mentünk tovább. Sakálokat láttunk útközben, de igyekeztünk elkerülni őket. Ez egy ideig sikerült is, de aztán találkoztunk kettővel, akik váratlanul bukkantak elő egy sarok mögül, semmi esélyt nem adva a kitérésre. Merix ocsúdott először és nem volt rest, azonnal odalőtt az egyikre, amint az kilépett a sarok mögül, meg is akasztva fájdalmas vonyítás közepette a közeledését. A másik ezt látva elmenekült és közben hívó üvöltést hallatott. Én tovább koncentráltam, Merix pedig bevégezte a sakál evilági pályafutását. Messzebbről egyre több sakál üvöltése hallatszott. Én megkértem Duddát, hogy teremtsen békét. Tovább indultunk. Mikor már hallottuk, hogy igen közel járhat vagy egy tucat sakál, a vezetésemmel behúzódtunk egy házba, aminek elég magas falai voltak, hogy ne tudjanak bejönni. Belfegor elállta az ajtót, mi pedig bent várakoztunk. Szépen jöttek sorban és soraikban aratott a halál. Végül elmenekültek, de addigra már három társuk halottan feküdt és a negyediket Merix lőtte le menekülés közben. Én folyamatosan koncentráltam, de nem éreztem köztük gonoszt. A házban, miközben mindenki a csatát figyelte, szépen megnéztem a társaságot. Csak egy kicsit lepődtem meg, amikor kiderült, hogy ... ... gonosz. Ezt az információt elraktároztam magamban későbbre.

Mentünk tovább. Lassan kiértünk arra a térre, amiről Verna beszélt, a nagy szoborral és a templommal, aminek az ablakai be voltak deszkázva. A tér elején körbenéztem, de nem érzékeltem gonoszt. Közelebb mentünk a szoborhoz, de félúton gonoszt érzékeltem. Megálltam és koncentráltam, kiderült, hogy három gonoszt érzek a templom ajtaja mögül, ebből kettő gyenge, egy pedig közepes aurájú volt. Elmondtam a többieknek az elme kapcsolaton keresztül. Verna az válaszolta vissza, hogy nem érzékel ellenséget. Merix mágiaérzékelést varázsolt, és a templomajtó mögül öt erősebb és három gyenge mágikus aurát érzékelt. Villám megkérdezte Ubult, hogy érzi-e a gazdáját, de ő nem érzékelte, csak sopánkodott, hogy menjünk, szabadítsuk ki.  Szépen körbejártuk a szobrot, én meg a templommal átellenes ház tetején felfedeztem két gyenge gonosz aurát. Verna feltűnés nélkül megvizsgálta a tetőt, de nem látott senkit. Arra a következtetésre jutott, hogy ezek valószínűleg homok formában lapulnak ott, miután Merix azt nyilatkozta, nem érez arrafelé mágiát. Ezek után azért a látszat kedvéért megnéztük az irományt. Majd a kapuhoz mentünk, ahol Merix nem érzékelt mágiát. Több varázslatot magunkra raktunk. Én a templomból nem éreztem több gonosz aurát, ezért elengedtem a varázslatot. Hosszúlépés és sötétlátás került rám. Verna tanácsomra csapdát keresett az ajtón.

Közben a Hercegék megközelítették a két lapulót, hogy gondoskodjanak róluk. Belfegor bekopogott az ajtón a  kopogtatóval. Bentről egy hang szólt ki: „Ki az?” „A meghívásra érkeztünk” – válaszoltam. „Gyertek be!” – szólt az invitálás. Az ajtó kinyílt és beléptünk. Bent egy zaulkárt és három harsaffot találtunk. A zaulkár szólt, de hamar kiderült, hogy az egyik harsaff a főnök. Ő bemutatkozott: „Arshan a nevem!” Arra kért, hogy mutatkozzunk be az igazi nevünkön. Na, ezen meglepődtem, de mikor Aliciaként szólított meg, nem haboztam elmondani, ki is vagyok. Villám és Verna még habozott, de hasonló módszerrel, kisebb vita után, elmondták ők is a nevüket. Ezek után abban maradtunk, nem kevés szócsata árán, hogy odaadom az egyik kristályt, ezt leviszik a szakértőnek, aki megvizsgálja, majd ha igazi, akkor felhozzák Nazzodot, majd lezajlik a csere. Sajnos közben a két kinti őrszem, akit nem talált a Herceg és csapata, bejött a terembe és általunk nem ismert nyelven beszélt a főnökkel. Az ajtót pedig bezárták mögöttünk.

Bár megpróbálta módosítani a megbeszélteket, végül felhozták az alélt Nazzodot, hogy megvizsgálhassuk, tényleg ő az. Így összesen hat harsaff és két zaulkár volt fenn velünk. Hatalmas erő. Verna jelezte, hogy ellenséges szándékot észlel. Ekkor már láttuk, hogy itt nagy baj lesz. Jeleztem, hogy az ajtót majd én robbantom, de Merix biztosított róla, hogy ezt majd ő könnyedén elintézi. Az egyik újfajú azonban, akiket később Villám witchknifeként nevezett meg, nagyon koncentrálni kezdett. Nazzodot életre pofozták, aki kissé kábán nézett körül. Mi elővettük Ubult, aki nagy örvendezve fedezte fel kérdésemre, hogy ő a gazda. Azért rákérdeztem, hogy valóban azt érzi, aki itt áll. Türelmetlenül helyeselt. Villám, engedélyt kérve odament Nazzodhoz és faggatta. Nazzod, akinek nyakát egy izmos tisztavérű fogta, a mi közös nyelvünkön csak annyit nyögött: „Szabadítsatok ki! Öljétek meg őket!”…