1000. Therendor (3.) 14. délután 6 óra.

Belfegor begyávult a kutyával folytatott párviadala után, és elővette ostrompajzsát és a láncos buzogányát, majd a csapat elkezdett lefele sorjázni a sír lépcsőjén. Megállapodtunk, hogy Verna megy majd elől és hallgatózik nagyban. Ezt megelőzően azonban, még kint, Nazzod szólt, hogy várjunk, ő nyomokak keresne inkább előtte. Fogta tehát magát és előrement nyomokat keresni. Nazzod azt látta, hogy nagyon széttaposták a nyomokat, de úgy gondolta, hogy a legfrissebb nyom szerint két közepes nagyságú emberféle (humanoid) kifele jött, valamint egy közepes nagyságú állat is kijött még rajtuk kívül. Egy közepes nagyságú emberféle pedig befele ment. Villám kérésére Nazzod megpróbálta megkeresni Julcsika nyomát is. Nagy nehezen végül megtalálta a teljesen összejárt területen és kiderítette, hogy ő is lement a lépcsőn. Jobban megnézve a nyomokat Nazzod felfedezte, hogy Julcsika kijött és elment a labirintus olyan részére, ahol még nem jártunk. Két emberféle ment arra, valószínűleg azok, akik kijöttek a síróból. Nazod úgy gondolta, hogy ezek nem elfek voltak, hanem emberek, vagy félelfek, esetleg félorkok. bár tudtam, hogy Nazod megérzései a legkisebb eséllyel igazolódnak csak be, mégis most olyan átéléssel, meggyőződéssel mondta ezeket, hogy kénytelen voltam elhinni.

Villám, Nazzod nyögésekkel és röffentésekkel tarkított sertepertélése közben, félrevonta Ranort, a törpét és megtudakolta tőle, hogy vajon őt is erre vitték-e le korábban. Ranor elárulta neki, mivel olyan szimpatikusnak találta, hogy valószínűleg erre vitték. Hiába no, ha nagy elmék találkoznak... Elmondta Villámnak, aki ezt meg is osztotta velünk, hogy lent már nem kellett sokat menni - legalábbis a fejét takaró csuklya ellenére erre a következtetésre jutott. A végén pedig a leírhatatlan fájdalom várta, amiről még most sem tudott beszélni. Lent a professzor volt vele és a testőre. Kisebb noszogatás után elmondja, hogy egy ork volt a a testőr, aki egy sodronyinget és egy nagy fejszét hordott. A csapat azon kezdett el vitatkozni ezen új információk alapján, hogy na most  merre tovább.

Nazzod szerint lent nem lehet, mert az csak egy kínzóhely. Villám és jómagam viszont azt javasoltuk, hogy mivel nem sok van lefele, ezért le kellene menni. Javasoltam, hogy Nazzod maradjon fenn és a többiek lemennek, ha már ennyire nem akar lemenni. Nazzod erre félelmében szűkölve mondott nemet, hogy mi is lesz vele itt egyedül, ha csúnya bácsik erre járnak. A hős Villám ezt látva felajánlotta, hogy ő is marad. Erre Nazzod összeszedte magát és belement, hogy fent őrködnek, nehogy bezárjanak minket. Hiába no, mégis valami Kaputartó szekta tagja vagy mi a szösz.

Végre elindultunk lefele Villámot és Nazzodot hátrahagyva őrségnek. Merix végig a mágiát érzékelt lefele a valóban nem hosszú lépcsőn, így a rövid - 30 lábas - lemenetel után beérve egy kisebb előszobába, észrevette, hogy a csapaton kívül semmilyen mágia nincs. Verna, miután a csapat nagy része már majdnem leért őt követve, a bal oldalról hallani vélt egy lényt, aki/ami valószínűleg álldogál. Én semmit sem hallottam. A csapatot megállítva Verna tovább nyomult a lépcső aljáig. Három ajtó nyílt a kisebb szobából. Kettő annyira be volt hajtva, hogy nem látott el mellette, de a harmadik esetében - gondolta ő - összehúzva magát akár be is tudna menni. Odalopózott tehát a harmadikhoz (jobb oldali) és bent egy sötét 5x5-ös szobát látott meg, ami üresnek tűnt. A terepet gyorsan felmérve otthagyta a szobát és a lépcsővel szemközti ajtóhoz lopakodott, ahonnan fényt szűrődött ki, de nem hallott bent semmit, be pedig nem láthatott az ajtó kinyitása nélkül. A harmadikban egy közepes nagyságú lény lélegzését hallotta továbbra is. Verna a gyors felderítés után visszajött és elmondta ezt mindenkinek suttogva, bár valószínűleg, aki akart az már eddig is meghallott minket figyelembe véve Belfegor teljes páncélzatát és kecsesnek nem nevezhető ostrompajzsát. Mivel Villámék sem álltak messze, őket is beavatta mindebbe. Ezek után Merix Villám tanácsára lehaladt a szobába és ismét körbenézett mágiát érzékelve, de ismét semmi újat nem talált.

Lefele! Mondtam erre és Belfegort karonfogva leballagtunk a lépcsőn. Kérésemre Verna megnézte azt ajtót, hátha van rajta csapda, de nem talált. Ezek után, bár hátra akart slisszolni, de nyomatékos kérésemre végül kivágta az ajtót. Bent egy alaktalan sokszemű, sokkarú folyamatosan lüktető, hússzínű lény állt. A lény bugyborékoló hangot hallatott, mielőtt bárki is moccanhatott volna. Még a fentiek is meghallották e fertelmes hangot. Jómagam, Villám és Nazzod leráztuk magunkról az elménkre hatni akaró mételyt, de Merix, Belfegor és Verna, kik gyengének bizonyultak az elmék harcában, furcsán kezdtek viselkedni.  A közepes méretű, általam teljesen ismeretlen szörny előre lépett ezek után egy kicsit és leköpte egy kis savval, pont a szemén Vernát – Aastirinan segíts! -, de Verna ösztönösen kipislogta azt. Ezek után még a mocsok meg is akarta harapni az apró Vernát, de ez még így legyengülve sem sikerült neki. Verna ahelyett, hogy elfutott volna jó szokásához híven, csak motyogni bírt maga elé. Sajnos ez pontosan leutánozta Belfegor is. Merix viszont dühöngve lőtt a szörny fele, de mintha inkább Belfegort célozta volna - futott át az agyamon. Én, bár ott álltam mellette, nem tudtam eldönteni. Ezek után, hogy figyelmeztessem a többieket és hogy Nazzodot is mozgásra bírjam, hangosan felkiáltottam: „Aberráció, a többiek ledermedtek!”. Hátha így majd több kedve lesz Nazzodnak is lejönnie. Majd előhúztam a csodálatos csatacsillagomat és odaléptem a szörnyhöz, hogy saját testemmel, ha kell, védjem a többieket. Aaestirinian tekints rám!

Nazzod és Villám lerobogott a lépcsőn kiálltásomat hallva. A szörny továbbra is Vernát támadta, teljesen helytelenül figyelmen kívül hagyva hősies önfeláldozásomat. A savköpet megint talált, de a pislogás ismét sikerült. Ezek után 6 csáp nyúlt ki Verna fele és megpróbálta megragadni. Ebből egyik megragadta és magához is húzta, aminek Verna nem tudott ellenállni. (-1 HP, -1 Con) Nazzod ezt látva elkiáltja magát: „Le kell győzni ezt a borzalmat!”. Kiáltásomra, hogy mi is ez, Nazzod odaveti: „Ez egy erőteljes aberráció, melynek neve: a gagyogó szájszörny.” Jé, hogy beletaláltam. Verna magához térve ki akart szabadulni a kedélyesen rajta lakmározó szörny öleléséből, de nem sikerült neki. Belfegor magához térve úgy áll egy kissé arrébb, hogy na akadályozza Merixet a célzásban - ezzel kisebbítve annak lehetőségét egyúttal, hogy az általában rendkívül rosszul célzó boszorkánymester eltalálja. Düh töltötte el Belfegort látva Verna szenvedéseit és most már teret is engedett a bensőjét égető haragnak. Meglendítette hát a láncos buzogányát és minden dühét beleadva el is találta a szörnyet, egy nagy sebbel torolva meg rajta Verna kínzását. Még szerencse, hogy a szörny által fogva tartott Vernát nem találta el. Merix is magához tért az őrületből, mit a szörny gagyogása okozott, és mivel tökéletes rálátása volt a szörnyre hála Belfegornak, egy nagyot belelőtt a szörnybe. Ezek után a szörny elé álltam hősiesen, hogy ne jöjjön kijjebb és torolja meg Merixen az iménti sérelmet, de a kecses harci sasszém utáni csapásom nem érte el a szörnyet. Nazzod látva ezt megidézte az amulettjében lévő farkast, aki azonban – bár utasításának eleget akart tenni – nem tudta elgáncsolni a szörnyet. Persze csak Nazzod gondolhatta azt, az aberrációk nagy ismerője, hogy egy ilyen amorf lényt gáncsolni lehet. Pff. A farkas ennek ellenére egy nagyot beleharapott. Nazzod ezek után védelmező hátam mögé bújt. Villám egy mágikus lövedéket lőtt a szörnybe, majd taktikailag visszavonult a lépcsőn felfele. A szörny leköpte Belfegort is, de neki is sikerült kipislognia a szeméből a savat. Közben az egyik szája a sokból Vernát tovább szipolyozta (-1 HP, -1 Con), ami ellen semmit sem tehettünk. A szörny azonban nem érte be ennyivel és tovább támadta a már magához húzott Vernát megmaradt csápjaival. Az első el is találta és megragadta őt (-1 HP, -1 Con). A harmadik is eltalálta. Verna láthatóan egyre gyengében küzdött, így az is meg tudta ragadni (-1 HP, -1 Con). A negyedig bár talált, de Verna egy már-már utolsó rángás során lerázta a csápot. Az ötödik utolsó viszont sajnos talált és megragadta (-1 HP, -1 Con). Villám fentről kiabált, hogy a goblin jelet még tudjuk használni. „Hogy van Verna?” kiáltotta még. „Igen rosszul.” – válaszoltam én. Hangomat aggodalom töltötte el, mivel láttam Verna az ájulás szélén áll éppen. Verna nem volt azonban rest és teljes fokozaton alkalmazta a gyógyító övét, felgyógyítva magát, amennyire lehetett. Sebei bár beforrtak, de bőrének sápadtsága rikító volt a fáklyák fényében. Belfegor sárkányjegyét is felhasználva egy hatalmas csapással eltalálta a szörnyet, aki beleremegett a csapásba és lelassult. A pillanatnyi megingását kihasználva végül Merix egy csodálatos lövéssel végzett a szörnnyel.

Hálát kellett adnom Aaestiriniannak, én már láttam ugyanis, hogy a szörny elkezdte körbefolyni Vernát, amit csak a halála akadályozott meg. Szépen kisegítettem a trutyiból és megpróbáltam megtisztítani átázott és meglehetősen bűzös ruháját. Bár majd megszakadt a szívem segítséget kérő szemeit látva, de tudtam, hogy nem tudok rajta érdemben segíteni, csak az utolsó nagy varázslatomat pazarolnám el és nem lenne igazából jól. Az pedig még kellhet ahhoz, hogy kijussunk – „hála” éppen Vernának. Villám teljesen felvillanyozódott a csatától. Úgy látszik élvezte az életveszélyt, még ha kissé távolabbról is. Látszik, hogy nem csak könyvmoly. A látszat bár rendkívül fontos, nála azért csal. A farkas a csata végeztével visszatért az amuletbe. A szobát gyorsan átkutattuk, de semmi érdemlegeset nem találtunk.

A középső szobába Belfegor nyitott be, miután Verna kissé gyengélkedett. Tégelyekkel teli polcokat látunk a szépen megvilágított szobában. A szoba végén, mely jobban megnézve inkább tűnt labornak, mint szobának, egy trutymóval teli medence állt. Egyik sarokban egy szék volt, melyből vezetékek futottak a medencében. A törpe szeme elkerekedett a szék láttán és menten megeredted a nyelve. Elmondta, hogy abban okoztak neki iszonyú szenvedést, úgy, hogy a sisakot a fejére tették, mire a feje majd szét akart esni. Nazzod érzékenyen megjegyezte: „Ekkor őrültél meg?” és még röhögött is hozzá fergeteges szájszagot terjesztve. A törpe természetesen sértődötten tiltakozott, miszerint ő nem őrült és nem is érti minek engednek be ilyenek ebbe az intézménybe, mint az előtte álló esztétikai ficam, és nem is érti eddig minek állt vele szóba. Merix körbenézett ismét mágiát érzékelve és így közelebbről a sisakot már gyengén mágikusnak érzékelte, mely átalakító mágiát sugárzott. Merix, bölcsességről téve tanulságot csak kívülről pillantott körbe a termen. Így fedezte fel, hogy a szék előtt két őrnek látszó hulla hever, amit én nem láttam jól Belfegor mögül. Nazzod szokásos óvatlanságával azonban közelebbről akarta ezt megtenni, így fittyet hányva minden józan észnek berobogott a laboratórium közepébe. Aaesterinian az őrülteket is úgy látszik támogatja, így nem támadt, nem robbant rá semmi, mikor belépett. Közelebb lépve közvetítette nekünk, hogy zúzó sebek okozták a halálukat, ahogy azt meg tudja állapítani. Mivel a sebekhez, ahhoz nagyot ért ez az eszement, kénytelen voltam elhinni szavait. "A kezükben bunkó van." - jelentette tovább Nazzod, "Tehát lehet, hogy azzal verték halálra egymást". Marás is volt az egyiken, olyan, mint amit a tiszttartón láttunk, de nem halálosak, legalábbis Nazzod szerint. Nazzod következő egetrengető ötlete az volt „hogy végére járjunk a dolognak, fel kéne venni a sisakot.” Javasoltam Neki, hogy ezt tegye meg akkor ő, amire Nazzod, totális meglepetésemre igent mondott. Belfegor bement erre, hogy segítse, ha baj van. Villám és jómagam a törpével felmentünk a felszínre, hogy őrt álljunk, míg félnótás barátunk megsüti azt a kevés agyát.

Nazzod azonban észrevette, hogy a medencében mintha szövetek úszkálnának és mintha megmozdultak volna. Erre ő, no ki más, ha nem ő, odament „No, mi is ez, nézzük meg!” és beleturkált a bunkójával. Erre az emberi szövet alól felmerült két szem, ami rá is pislogott és megpróbálta elaltatni egy sugárral, de nem tudta. Nazzod, az öreg druida meséiből rájött, hogy egy lurking strangler tekintett rá, ami aberráció. Ezt látva Nazzod egy, „Azt hitted, hogy el tudsz bújni!” felkiáltással rácsapott a lényre, de nem találta el. A lény válaszul két sugarat lőtt ki rá, de Nazzod csodával határos módon lerázta magáról az álmosságot, mire a lény elmerült a trutyiban.  Nazzod sikoltását, miszerint „Borzalom! Az agyamat támadja!”, már Villám és jómagam is meghallottuk a lépcső tetején. Mivel azonban Villám épp akkor lépett kapcsolatba a könyvében lévő mesterével, ezért odafordulván hozzám így szólott: „Menj le Alicia, nézd meg mi történt!”. „Rendben. Majd ha én sikoltok, akkor siess!”-mondtam neki, már lefele irányítva a lépteimet.

Teljes sebességgel lementem az ajtóig, míg Villám kényelmesen sétálva tartott lefele. Merix, aki eddigre már belépett Vernával együtt, azt tanácsolta Nazzodnak, hogy verje szét a medencét, ezt mind Nazzod, mind Belfegor megpróbálta, de mivel egymást akadályozták, majdnem egymást találták el. A szörny megint előjött és két sugárral megint megkínálta Nazzodot, aki lerázta magáról a félelmet, melyet a fejébe akart táplálni. „Mi történik?”, kérdezte Merix, mivel nem látta a szörnyet, de mivel senki nem méltatta figyelemre, inkább közelebb lépett és megpillantva a szörnyet felélőtt, de a nagy takarás miatt ez nem sikerült neki. Szerencsére mást sem talált el. Én magam is előrébb léptem, de mivel a terep nehezen járható volt  a két hullától, ezért nem értem oda a medencéhez. Nazzod a medence fölé idézett egy lángoló gömböt, ami igencsak megsebezte a szörnyet, majd lesüllyedt a medencében és kihunyt. Belfegor nem tudott magához térni az előző összecsapásból, így megint mellé ütött. A szörny lebukott a víz alá. Villám fellépett az asztalra és azt kiabálta, hogy ne a medencét üssük, hanem a szörnyet.  Ezért én odaléptem és arra vártam, hogy feljöjjön és jól leüssem. A többiek is így tettek, de a lény nem jött fel. Ezért Merix odalépett és vaktában lövöldözni kezdett a medencébe és rövid idő után fel is lebegett a lény hullája a felszínre. Nazzod kiemelte a lény hulláját a bunkójával a medencéből. Azonban, hogy ne legyen kétségünk arról, hogy nem lógna ki eme intézmény lakói közül, melynek falai között éppen bolyongunk, megint fel akarta venni a sisakot, amit mindenki más hevesen ellenzett. Heveny pofozkodás kilátásba helyezése meggyőzte Nazzodot arról, hogy tegyen le a sisak felvételéről. Ezek után mind én, mind Belfegor azon az állásponton voltunk, hogy a szövetet, ami akár egy fél mellkas is lehetett, el kell pusztítani a kádban, mert egyrészt ezt kínzásra használták, másrészt, ha ez egy érző lélek, akkor ki kell szabadítani. Merix végett vetett a szenvedésének egy jól irányzott lövéssel, miután nem volt ellenvetés felvetésünkkel szemben.

Villám a könyvével beszélgetve megvizsgálta a laboratórium polcain talált könyveket. Verna titkos ajtót keresett közben és egy asztalnál egy fiók mögött úgy néz ki talált is. A fiók mögött meglátása szerint egy másik lapult. Megkért minket, hogy menjünk arrébb, míg ő kinyitja a rejtekhelyet. Villám közben beszámolt a dolgokról a könyvének és konzultált vele, hogy mi is lehetett a hangok eredete. Közösen kikérdezték tehát Ranort a hangokról, amit elmondása szerint ő is hallott, de nem figyelt rájuk. Kiderült, hogy folyamatos volt a kapcsolatat a hangokkal, kérdezett, válaszolt, mindemellett meggyőző erejű is volt, tehát nem egy egyszerű sugallattal állunk szemben. Valószínűleg telepátia lehetett ez a hang és itt lehetett az intézeten belül - állapították meg közösen. Az emberek megőrülése valami pszichonikus dolog lehetett. Ez a konzultáció nagyjából egy fertályórát vett igénybe, míg mi keresgéltünk és felmértük az értékeket.  Kiderült, hogy Sarlona egy olyan kontinens, ahol mágia helyett a pszionikusság a forrása a csodáknak és a varázslatoknak. Nazzod közben megfogalmazta magában azt a teljesen jogos kérdést, hogy miért is vannak itt ilyen nagy számban ezek az aberrációk. Nem késtem a válasszal e hitetlennek: „Mivel nem végzitek jól a munkátokat!”. „Provokálsz, Alicia!” – suttogta összehúzott szájjal. Látszott rajta, fáj neki szavaim igazsága. Öt könyvet rakatott el Nazzodal Villám, hogy „velük megtaláljuk a gonosz forrását.” Verna közben kinyitotta a titkos rekeszt és egy jegyzetet talált díszes bőrkötésben, amit Villámhoz vitt, aki kisietett a szabadba, hogy elolvassa azt. Nazzod is megnézte a jobb oldali szobát és csak állati csontokat talált. Bár nem volt formában Villám, de kisilabizálta a jegyzetekből, hogy a professzor valamilyen hatásnak tette ki a pácienseket –  a törpe elmondása alapján fájdalmat okozva nekik ezzel –, amit továbbvíve a sisakkal lényeket tudott teremteni a kádban. A páciensek a folyamat során azonban mellékhatásként pszichonikus képességeket szereztek. Ez az elmúlt egy év termése volt. A legutóbbi időben a két szemes szörny született, de olyan jót, mit a sokszájas szörny, régen nem teremtett. Villám rájött, hogy a professzor magas szinten űzi a pszionikát, az alkímiát, az elmetudományt. Villámnak fél órájába telt az irományok áttekintése, mialatt mi megnéztük mindkét szobát és a másikban is csontokat találtunk. Verna közben begyűjtött pár tégelyt és pénzt az hulláktól. Ezt rajtam kívül senki nem vett észre. Én magam nem botránkoztam meg a dolgon, hanem mögé lépve felajánlottam az osztozkodást, amit hamarost el is fogadott, bár előtt egy pillanatig még tagadni próbált. De ez csak olyan ősi lakatos gnóm reflex volt, amin hamar úrrá lett. Én is elraktam pár tégelyt, míg a többiek a többi szobát kutatták át, hátha hasznosak lesznek a gonosz elleni harcban. Mint kiderült, Villámnak sem okozott lelki gondot egy gonosz labort kifosztani, így mikor visszatért a laborba ő is elrakott tíz-egynéhény tégelyt. Verna és én is olyan 7-9-et raktunk el.

Miután a többiek visszatértek Nazzod, teljes – távoli - támogatásommal szétzúzta a sisakot, ami egy nagy robbanással megsemmisült. A büszke Nazzod sebeit, övét használva, begyógyította. Merix  felvetésére, miszerint rakjunk már el pár tégelyt, még annyi tégelyt elraktunk, amennyit tudtunk, bár Verna már alig állt a lábán. Majd összeborogatva mindent, igyekeztünk a lehető legjobban megsemmisíteni a labort. Így befejezve a munkát elindultunk levadászni a professzort. Nem tudtuk, mi vár még ránk...

Alicia ir’Degard tollából