033. alkalom – Nazzod napló
Szökés 1.
YK 1000, Therendore (III.) hó, 10. nap
Játék valós időpontja: 2011. 02. 09.
Helyszín: Varga Péter – Bp., Zápor u.
Jelen vannak: Attila (DM), Sanci, Nándi, Varga Peti, Varga Viktor, Nigel
Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)
Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)
Aktív karakterek: Belfegor (barbár-harcos), Alicia ir'Degard (Aasterinian sárkányisten papja), Villám Skoradalavan (wizard), Verna (rogue), Nazzod (druid), Merix (warlock)
Vernát nézem feszült figyelemmel, várom a jelet, egy rezdülést, hogy elkezdődjön, miközben a szikkadt kenyérdarabkát morzsolgatom az ujjaim között. A földre hulló morzsák nyílhegyet formáznak, amerre északot sejtem, lábammal pedig az oltalmazó medvefűz levelét rajzolgatom a vékony porba, ahogy a bevetések előtt a vén Oggogtól láttam egy örökkévalósággal ezelőtt a Mocsarakban.
Dwfik, egy törpe a zöldek közül ténfereg felénk, Verna mogorván néz rá, már éppen kivillantanám felé a szemfogam, de Belfegor megelőz és torokhangon rámordul a tömzsi naplopóra. Dwfik ijedten iszkol el, láthatatlan mosollyal nyugtázom, hogy rabtársam igen hamar átvette a logoshok stílusát. Most, hogy Imsh fertályóránként valamelyik sziklát szorítva fosik, érezhetően lazult a fegyelem a termeinkben. Vhogtaak hatásos kis szert kevert, azt meg kell hagyni, valószínű, hogy logoshunk belei már rojtosra száradtak a reggel óta tartó hasmenés rohamokban.
Tekintetemmel a goblint keresem, ott guggol Merix mellett és valamit motyog, csapzott ősz haja közül eszelősen villognak a szemei, nagyon jól játssza a zavarodott bolondot. A boszorkánymester még nála is meggyőzőbb alakítást hoz össze, arca falfehér, lába furcsa szögben csavarodik és még valahogy alvadó vérnek látszó feketés vörös nedvet is produkált.
Villám elégedett lehet, eddig minden úgy alakul, ahogy gondoltuk. Az apró gnóm Alicia közelében matat valamit, mintha dolgozna. Néha megnyalja az ajkát, ebből tudom, hogy ideges, persze ez nem tűnne fel egy külső szemlélőnek. A mágus minden részletre kiterjedő tervet dolgozott ki, éjszakákon át csiszoltuk az egyes mozzanatokat, végül sorra fásultunk bele az ötletelésbe. Merix türelme fogyott el először, öntudatlanul összeszorított farral, idegesen hadonászva sürgette a tudós gnómot és legyintgetett, ahogy Villám türelmesen, rezzenéstelen arccal nézett a szemébe. Végül aztán megszületett a terv, sokáig vitáztunk azon, hogy a Tarkanan ház búvóhelyét vegyük igénybe, vagy a sámánt kövessük a falujába. A többség aztán az utóbbi mellett döntött. Már így is nagyon leköteleztük magunkat a sötét klán felé, finoman kitapintom a tunikám belsejébe rejtett tőrt, a parittyát és a maroknyi gyógyító bogyót. Rossz előérzetem van, ha arra gondolok , hogy Patrickék hamarosan benyújtják majd a számlát.
Persze előbb ki kell törnünk. A kapu felé fordulok, a két ogre félig lehunyt szemmel támasztja a falat, előttük a két rettenetes dög, szaporán süllyed-emelkedik az oldaluk, ahogy az elemi síkjuktól idegen közegben lélegeznek. Mellső mancsaikon támaszkodnak, tekintetük izzó parázs. Kemény menet lesz.
Szemem sarkából látom, hogy Verna elfordítja a fejét, és a megbeszéltek szerint gnóm suttogással megadja a kezdő jelet Belfegonak, Vhogtaaknak és Villámnak. Ezután már nem szűrődnek felénk zajok az árutelepről; Verna csöndbe burkolja a termünkből oda vezető folyosót. Nagy szerencsénkre a Rakodó teljesen üres, egyedül vagyunk az őrökkel. Villám felegyenesedik és mond valamit Aliciának, Belfegor megindul feléjük és rájuk mordul, majd a kapu felé tereli őket. 
Az ogrék kiegyenesednek és gyanakvóan néznek a közeledőkre, a pokolkutyáknak kitágul az orrlyuka.
Alicia kezdi a meglepetésszerű akciót; csendgömböt idéz a kapuhoz, hogy ne kérhessenek erősítést a behemótok. Elmém megnyitom és belekezdek az idézésbe. Villám oldalra lép, előretartott kezeiből a szivárvány színei törnek elő és burkolják be az őröket és az egyik kutyát. Vhogtaak is varázsol, vastag háló borítja be az ajtó előtt álló ogréket kutyástul. Belfegor előreugrik és dühöngve az egyik kutyára csap. Merix fektében lövell villámot a meglepett ogrére, füstölgő sebek jelennek meg a hatalmas testen. A varászló színesője
ledermeszti az egyik őrt és a kutyáját. Alicia védőmágiát bűvöl Belfegorra. Befejezem az idéző litániát, intésemre megjelenik a kábult őr előtt a rémborz és azon nyomban acsarkodva mélyeszti bele fogait a lemerevedett őrbe. Belfegor ismételt támadására összecsuklik az egyik pokolkutya, a másik kénköves lángokkal borítja be a barbár-papot és Aliciát, a lány felsikolt.
Már csak pár pillanat és vége. A goblin sámán egy rémfarkast idéz meg, a hatalmas bestia fenyegetően tornyosul a pokolkutyák fölé, szeme egy magasságban van az ogrék mellkasával. A borz vérengzeni kezd és leteríti a mozdulatlanná igézett őrt, Merix hatásos villámai és a parittyám pontos acéllövedéke végeznek a másik kutyával. A rémfarkas elroppantja a még állva maradt őr kulcscsontját, aki ettől ájulva zuhan el. Az egész nem tartott egy fél percig, hihetetlen szerencsénk van, a járatokban még mindig sehol senki, teljesen észrevétlenül vettük az első akadályt....
