1000 YK, Olarune havának 24. napja – Lak’tuk, Sharn fegyenctelepe, lakó barlang

Cifra történet volt ez. Lassan ülepszenek az emlékek, időbe fog telni, amíg mindent feldolgozok. Pedig a tolanporti éjszakákban láttam már egyet s mást, nekem elhiheted. De ne vágjunk a történések elébe. Ott tartottam, hogy nagyszabású haditerv kigondolásával múlattuk az időt az esti pihenő alatt.

Lassan minden részlet kezdett a helyére állni, amikor is Belfegor hirtelen morális felindulásból azon kezdett agonizálni, hogy Burk megölése helyes döntés-e. Szerencsére Alicia rövid úton véget vetett a hisztinek. El kell ismerni, meggyőzően használja a kisugárzását, vagy milyét a Belfegorhoz hasonló fafejűek terelgetéséhez. Sajnos az idő nagyon elszállt az apróbb részletek kidolgozásával. Bőven takarodó után jártunk már, és még mindig a paplan alól sutyorogtunk, mi lenne az optimális stratégia. A büdös Burk persze ott hegyezte a fülét a fejünk felett. Egyszer szegény Nazzod hangosabbat röffintett a szokottnál, Burk persze egyből odapattant, és méretes bunkójával jól megsuhintotta a Kapuőrzők gyöngyét. El is eredt az orra vére. Nem is röfögött egy ideig.

Később sajnos jómagam is megízlelhettem a dorong ízét, egy kis figyelmetlenség, egy hangosabb nyikkanás, és a vadkanpofa főkápó máris az arcomban hadonászott. A közelgő bosszú édes ízét előre élvezve, szó nélkül tűrtem a verést.

Némi további, és nagyon elővigyázatos susmus után elérkezett az idő, hogy akcióba lépjünk. Éjfél közeledett, a légyott időpontja. Fel kellett vennünk a pozíciókat. Először Belfegor kéredzkedett ki a latrinára: csak keveset kellett a "nagy Burknak" pitiznie és rögtön meg is kapta a kimenőt. Kulcsszerepem miatt utána következtem én, aki elsőként vehettem fel a pozíciót a tett helyszínén. Bunkó Burk-nak beadtam, hogy a latrinákhoz kell mennem, ehelyett gyorsan a goblin sátra mögé osontam, és egy falbeszögellésben tökéletes búvóhelyet találtam. A terv szerint innen indulva fogom csendvarázslattal biztosítani a csatateret. Nemsokára közeledő léptek zaját hallottam: Alicia érkezett a szemmel láthatóan tüzes kedvében lévő pokolkutyával. Csak remélni tudtam, hogy a többiek mielőbb megérkeznek, még időben kimentve Aliciát ebből a (pokol)kutyaszorítóból.

[Narratív Merix tollából]: Verna távozása után nemsokkal Alicia indul az útjára, akit egy perc múlva ágaskodó szerszámmal Burk is követ. Mihelyst Burk is eltűnik a látómezőből Nazzod is elindul a latrina felé, hogy csatlakozzon Belfegorhoz. Már csak Villám és én maradtunk hátra, amikor azt látjuk, hogy a kis halfling, akit ránk állítottak szintén felkel és követni kezdi Nazzodot. Villám habozás nélkül utána ered intve, hogy én is kövessem.

El is indulok utánuk, de előtte még körbekémlelek, hogy ébren van-e valaki. Semmi gyanúsat nem látok és hallok így én is Villám után eredek. Ekkor látom, hogy Belfegor és Nazzod kirontanak a WC-ből és elindulnak a sátor irányába. Villám arra a budiajtóra tapad, ahová a kis halfling vette be magát és sakkban tartja a nem kívánt kíváncsiskodót bebörtönözve a budiba. Villám: Hogy Belfegor és Nazzod elvonulásának ill. visszatérésének zaját elrejtsem, csendbe borítottam a kis halflingot és azt is ellenőriztem, hogy ne leskelődjön.

Az én fejemben egy terv kezd körvonalazódni: rögtönözve megpróbálok valami helyet találni, ahol Burk képét feltűnés nélkül magamra ölthetném, hogy feloldjam a latrinán kialakult státus quo-t és rendre utasítsam a pimasz halflingot. Elsőre a dugó helyiségek jutnak eszembe, ahol lebukás nélkül át tudnék változni, így  el  is indulok az egyik irányába.

Burk nem ismert tréfát. Megpróbálta Aliciát a falhoz szorítani, és hátulról nekiiramodni. Alicia azonban még ekkor is képes volt a ráhatásra: két rossz közül a kisebbiket választva, gyors szavakkal és mozdulatokkal győzte meg a vadbarmot némi orális előjáték szükségességéről. Cifra dolgok voltak kibontakozóban, pedig én sem tegnap háltam el az első éjszakámat. Egy-két pillanatnyi ámulatomból Burk kéjes röfögése zökkentett ki. Egyre feszültebben hallgatóztam, a többiek érkezését várva. Nekem perceknek tűnt az a néhány pillanat, amíg megláttam Belfegort és Nazzodot a goblin sátra mellett feltűnni. Ekkor elindítottam a csendvarázslatom, előre léptem néhány lépést, és az üzekedőkre azonmód némaság borult.

A következő pillanatok történését nehéz rekonstruálni. Odaléptem Burkhoz, miközben Belfegorék is mellé értek. Jól irányzott csapást mértem a főbarom tarkójára, de nem hiszem, hogy komolyabb kárt tettem volna benne. Ennek ellenére a következő emlékem az, hogy Burk hirtelen minden izmát megfeszítve felágaskodik, majd elterül a földön, mint egy zsák krumpli (Alicia herezúzó támadásí: d20=20, kritikus confirmation: d20=20, damage: 2d4+4= 12. NÉGY MAXI DOBÁS! = Stunned + prone). Ekkor láttam meg Alicia arcát. Eszelős dühtől szikrázott a szeme, eltorzult vonásai a veszett sikoly és őrült vihogás rémisztő átmenetét formálták. Egy gyors mozdulattal felkapta Burk földre ejtett bunkóját, és koponyaroppantó csapást mért a mocskos ork homlokára. Azonnal szörnyet halt.

Percekbe telt, amíg úgy-ahogy összeszedtük magunkat. A többiek mondták, hogy Villám a sunyi halflingot tartja sakkban a latrinán. Merixről nem tudott senki semmit. Valószínűleg megint külön utakon járt. Egyre kevésbé bízom ebben a perverz semmirekellőben.

[Merix] Míg a célom felé tartok, rádöbbenek, hogy ha dugóhelyiségben változok át, ami a tábor túlfelén van, akkor meztelenül kell majd átkeljek az egész táboron. Úgy döntök, hogy inkább lemegyek a partra a barátaimhoz és ott változok át majd a sátor rejtekében. Így sajnos nem tudok azonnal segíteni Villámon, de majd csak kitart addig valahogy.

Mire a sátorhoz érkezek, addigra a csata véget ért. Már csak Aliciát sikerült megfigyelnem, amint adáz eltökéltséggel öblíti a szájüregét a patak vizében. Belfegor jelenti, hogy Burk tetemét már el is rejtették, de kérésemre gyorsan előhozza nekem a ruháját, amit némi szárítás után magamra is öltök. Mindenki egyesével elindul visszafelé. A WC-nél még Belfi jól megleckézteti a kis halflingot.

Aztán persze előkerült ő is. Állítólag olyan helyet keresgélt, ahova sem a budiból, sem az iroshból nem lehet rálátni. Aha, persze... Mindenesetre ő vállalta, hogy felveszi Burk alakját, és úgy tér vissza a többiekhez, hogy az esetleges kémeknek se tűnjön fel semmi. Bevállalta a Burktól elszerzett bunkósbot és ruhák elrejtését is. Az éjszaka további része nyugalomban telt. Megvártuk, amíg a büdös félszerzet leselkedőt is elnyomta az álom, aztán Merix-Burk végrehajtotta az elrejtést, majd Merixként visszatért ő is közénk, és végre minden elcsendesült.

Én még órákon át feküdtem nyitott szemmel a pokrócomon. A közelmúlt emlékei hóviharban szálló pelyhekként cikáztak fejemben. Ez a kép még sok éjszakán át kísértett rémálmaimban.

Verna

A csatatér:

eberron.blog.hu/media/image/Burk.jpg